A Wonder Woman 1984 a 2017-es film folytatása, bár az idő közben az első világháborútól egész 1984-ig röpült.
A Gal Gadot által játszott szuperhősnőt láthattuk már olyan produkciókban, mint a 2016-os Batman Superman ellen – Az igazság hajnala, vagy a szintén 2017-es Az Igazság Ligája c. filmekben, melyei időben a most bemutatott film után játszódnak.
A tengerentúlon most bemutatásra került Wonder Woman 1984-re már jó ideje várt a nézőközönség, hiszen eredetileg 2019. december 13-án mutatták volna be (majd előrehozták november 1-jére, hogy ne közel egy időben legyen a premierje a Star Wars december 20-án nyitó kilencedik epizódjával). Ma már tudjuk, hogy mostohábban bánt a sors a filmmel, mint azt megérdemelte volna.
Az új premierdátum 2020. június 5-re ígérte a megjelenést, melynek a Warner Bros. hazai forgalmazási részlegének a vezetője, Jeff Goldstein kifejezetten örült. Szerinte mivel az első rész úgy kaszált hatalmasat a mozikban, hogy nyáron mutatták be, a második résznek is jót tesz, ha ebben az időszakban jelenik meg.
A mozik bezárása azonban végül több időpontváltozást követően 2020 december 25-re tolták a bemutatót, és még örülhetünk, hogy nem későbbre. Igaz, idehaza ez már 2021 lesz, méghozzá január 21.
Egyébként a Google keresőjébe ha beírjuk a „Wonder Woman 1984 bemutató dátum” szöveget, az eredmény a cikk írásának pillanatában is 2020 augusztus 14. (klikk a képre):
Wonder Woman 1984 bemutató dátum?
Most, hogy túl vagyunk a Wonder Woman 1984 bemutatóján
és volt szerencsénk látni azt, lássuk, mi az, amit jónak találtunk benne és mi az, amit nem.
Kezdjük a jó oldalával!
A címnek megfelelően a film 1984-ben játszódik, bár a kezdő képsorok – melyek már előzetesben is elég nagy százalékban levetítésre kerültek – még a főhősnő, Diana gyermekkorának egy eseményével foglalkoznak. Nem spoilerezzük el, ha eláruljuk, lényeges jelenetről van szó, mely a későbbiekben is meghatározzák hősünk tetteinek motivációját.
Már a bevezető képsorok is hihetetlen dinamikával rendelkeznek, pörgősek, de mindenhol az érthetőség határain belül maradva. Nem maradunk le egyetlen lényeges momentumról sem, és a fényképezésnek hála, kifejezetten látványos jeleneteket kapunk végig a filmben.
A két és fél órás film egyszer sem ül le, épp ezért sokkal rövidebbnek tűnik, mint ami.
Sokan emlékszünk még 1984-re, a divatra, az autókra, az akkori életre, és bár itthon még a rendszerváltás előtt voltunk, rengeteg tárgyban ismerhetjük fel a nyolcvanas évek közepét. Nagyon jól fogta meg a film a kor hangulatát. A filmzene mellett pedig a Welcome to the Pleasuredome – FGTH szám is bekerül az audiorepertoárba, mely a film által képviselt évben debütált.
A film története egyébként a kívánságról szól. Hova vezethetnek a kívánságaink és miért is kell vigyáznunk arra, hogy mit kívánunk.
Nem egy film feldolgozta már a témát, azonban abban a formában, ahogy a Wonder Woman 1984, még egy sem. A szereplőkön keresztül jól végigkövethetjük a ok-okozati lavina kialakulását és, hogy hova is vezethet ez.
Végig izgulhatjuk a szereplők történetét úgy, hogy tulajdonképpen mindenkinek drukkolhatunk, hiszen nincs olyan szereplő a filmben, aki ne lenne valamilyen szempontból szimpatikus. Nincs a filmnek igazi gonosza, így tulajdonképpen nincs benne nagy leszámolás sem, csak – spoilermentesen eddig és nem tovább leírva – szembenézés önmagunkkal.
Negatív hősök, tulajdonképpen gonoszság nélkül
Aki pedig szereti, a film végén kapunk „after credit” jelenetet, amivel egyben utalást is a lehetséges folytatásra.
Szórakoztató, látványos, és ötletes filmet kapunk a Wonder Woman 1984-gyel, mely jellegénél fogva komoly esélyes, hogy jelenetei néhány éven belül a popkultúránk részévé váljon.
Miért nem jó film a Wonder Woman 1984?
Nem ütötte rá egyértelműen a folytatások átka a pecsétjét, de alig vétette el. Sok mindennek meg akar felelni a játékidő. Legyen benne a klasszikus kalandfilmeknek megfelelő lista, azaz szerelem, szex, autós üldözés, világ méretű konfliktus, halál, űr, világbéke. Na jó, az űr csak majdnem.
Az űr határán sugárhajtású vadászgéppel
A főhősnő csetlik-botlik a nyolcvanas években. Nem találja önmagát, egyedül van és mint egy barátságos Pókember (bocs MARVEL, bocs SONY), apró jótetteket hajt végre, kezdve a zebrán megmentett gyalogostól a korláton áteső menyasszony elkapásáig. Hiába no, nincs a láthatáron újabb mitológiai lény ellenfélnek, be kell érni az apró jótettekkel. Nem erre számít a néző.
Nem ettől a filmtől fogjuk megkapni a hamisítatlan korszellem megvalósítását a filmvásznon. Vannak erre sokkal jobb művek, nem beszélve a ténylegesen 36 évvel ezelőtt készült filmekről.
Visszakapjuk az első filmben elvesztett szerelmet, Steve Trevort, aki az első világháborúban amerikai repülőpilóta és nem mellesleg angol kémként vett búcsút életétől, de – most mindegy is, hogyan – visszatérve 20 évvel látszik öregebbnek, cserébe elsőre simán elvezet egy sugárhajtású vadászgépet is. Hiába no, az őstehetség kortalan tulajdonság.
A történet nemigen tartalmaz meglepetést, inkább tanmesének írható le.
Ráadásul a lezárása is súlytalan. Nincsenek igazi tétek, a konfliktus is inkább a háttérben zajlik, de nem érezzük át a drámáját.
Tény, hogy helyenként olyan látványos a film, ami nagy vászon után kiált, azonban ez nem mondható el az egészéről. Valójában a „de jó, hogy ezt nem moziban néztem” kategória. Ugyanis végig kiszámítható marad, és bár nem csúszik a B kategóriába, mégsem méltó folytatása az első WW filmnek.
Egyelőre valószínűleg nem számíthatunk folytatásra, erre utalhat Patty Jenkins rendezőnőnél más projektek halmozása más filmstúdióknál. Ha lesz is a közeljövőben ilyen, talán a jelenlegi film alapján más rendező mellett fog dönteni a filmstúdió.
Most akkor jó film, vagy nem?
Erős közepes, mondjuk olyan 6/10-es. Döntse el mindenki saját maga. Sokaknak lesz egyszer nézős, de – szerencsére – unatkozni azért nem fognak rajta azok sem, akik többé nem nézik meg újra.
A gyártó Warner Bros. az eddig elért kimagasló bevételi eredményeknek hála máris kész folytatni a filmet. Ehhez rendezőként harmadszor is Patty Jenkins asszisztál. Wonder Woman-t továbbra is Gal Gadot személyesíti meg természetesen.
Wonder Woman 1984 jó film! Vagy mégsem?
Wonder Woman 1984 jó film! Vagy mégsem?
A Wonder Woman 1984 a 2017-es film folytatása, bár az idő közben az első világháborútól egész 1984-ig röpült.
A Gal Gadot által játszott szuperhősnőt láthattuk már olyan produkciókban, mint a 2016-os Batman Superman ellen – Az igazság hajnala, vagy a szintén 2017-es Az Igazság Ligája c. filmekben, melyei időben a most bemutatott film után játszódnak.
A tengerentúlon most bemutatásra került Wonder Woman 1984-re már jó ideje várt a nézőközönség, hiszen eredetileg 2019. december 13-án mutatták volna be (majd előrehozták november 1-jére, hogy ne közel egy időben legyen a premierje a Star Wars december 20-án nyitó kilencedik epizódjával). Ma már tudjuk, hogy mostohábban bánt a sors a filmmel, mint azt megérdemelte volna.
Az új premierdátum 2020. június 5-re ígérte a megjelenést, melynek a Warner Bros. hazai forgalmazási részlegének a vezetője, Jeff Goldstein kifejezetten örült. Szerinte mivel az első rész úgy kaszált hatalmasat a mozikban, hogy nyáron mutatták be, a második résznek is jót tesz, ha ebben az időszakban jelenik meg.
A mozik bezárása azonban végül több időpontváltozást követően 2020 december 25-re tolták a bemutatót, és még örülhetünk, hogy nem későbbre. Igaz, idehaza ez már 2021 lesz, méghozzá január 21.
Egyébként a Google keresőjébe ha beírjuk a „Wonder Woman 1984 bemutató dátum” szöveget, az eredmény a cikk írásának pillanatában is 2020 augusztus 14. (klikk a képre):
Most, hogy túl vagyunk a Wonder Woman 1984 bemutatóján
és volt szerencsénk látni azt, lássuk, mi az, amit jónak találtunk benne és mi az, amit nem.
Kezdjük a jó oldalával!
A címnek megfelelően a film 1984-ben játszódik, bár a kezdő képsorok – melyek már előzetesben is elég nagy százalékban levetítésre kerültek – még a főhősnő, Diana gyermekkorának egy eseményével foglalkoznak. Nem spoilerezzük el, ha eláruljuk, lényeges jelenetről van szó, mely a későbbiekben is meghatározzák hősünk tetteinek motivációját.
Már a bevezető képsorok is hihetetlen dinamikával rendelkeznek, pörgősek, de mindenhol az érthetőség határain belül maradva. Nem maradunk le egyetlen lényeges momentumról sem, és a fényképezésnek hála, kifejezetten látványos jeleneteket kapunk végig a filmben.
A két és fél órás film egyszer sem ül le, épp ezért sokkal rövidebbnek tűnik, mint ami.
Sokan emlékszünk még 1984-re, a divatra, az autókra, az akkori életre, és bár itthon még a rendszerváltás előtt voltunk, rengeteg tárgyban ismerhetjük fel a nyolcvanas évek közepét. Nagyon jól fogta meg a film a kor hangulatát. A filmzene mellett pedig a Welcome to the Pleasuredome – FGTH szám is bekerül az audiorepertoárba, mely a film által képviselt évben debütált.
A film története egyébként a kívánságról szól. Hova vezethetnek a kívánságaink és miért is kell vigyáznunk arra, hogy mit kívánunk.
Nem egy film feldolgozta már a témát, azonban abban a formában, ahogy a Wonder Woman 1984, még egy sem. A szereplőkön keresztül jól végigkövethetjük a ok-okozati lavina kialakulását és, hogy hova is vezethet ez.
Végig izgulhatjuk a szereplők történetét úgy, hogy tulajdonképpen mindenkinek drukkolhatunk, hiszen nincs olyan szereplő a filmben, aki ne lenne valamilyen szempontból szimpatikus. Nincs a filmnek igazi gonosza, így tulajdonképpen nincs benne nagy leszámolás sem, csak – spoilermentesen eddig és nem tovább leírva – szembenézés önmagunkkal.
Aki pedig szereti, a film végén kapunk „after credit” jelenetet, amivel egyben utalást is a lehetséges folytatásra.
Szórakoztató, látványos, és ötletes filmet kapunk a Wonder Woman 1984-gyel, mely jellegénél fogva komoly esélyes, hogy jelenetei néhány éven belül a popkultúránk részévé váljon.
Miért nem jó film a Wonder Woman 1984?
Nem ütötte rá egyértelműen a folytatások átka a pecsétjét, de alig vétette el. Sok mindennek meg akar felelni a játékidő. Legyen benne a klasszikus kalandfilmeknek megfelelő lista, azaz szerelem, szex, autós üldözés, világ méretű konfliktus, halál, űr, világbéke. Na jó, az űr csak majdnem.
A főhősnő csetlik-botlik a nyolcvanas években. Nem találja önmagát, egyedül van és mint egy barátságos Pókember (bocs MARVEL, bocs SONY), apró jótetteket hajt végre, kezdve a zebrán megmentett gyalogostól a korláton áteső menyasszony elkapásáig. Hiába no, nincs a láthatáron újabb mitológiai lény ellenfélnek, be kell érni az apró jótettekkel. Nem erre számít a néző.
Nem ettől a filmtől fogjuk megkapni a hamisítatlan korszellem megvalósítását a filmvásznon. Vannak erre sokkal jobb művek, nem beszélve a ténylegesen 36 évvel ezelőtt készült filmekről.
Visszakapjuk az első filmben elvesztett szerelmet, Steve Trevort, aki az első világháborúban amerikai repülőpilóta és nem mellesleg angol kémként vett búcsút életétől, de – most mindegy is, hogyan – visszatérve 20 évvel látszik öregebbnek, cserébe elsőre simán elvezet egy sugárhajtású vadászgépet is. Hiába no, az őstehetség kortalan tulajdonság.
A történet nemigen tartalmaz meglepetést, inkább tanmesének írható le.
Ráadásul a lezárása is súlytalan. Nincsenek igazi tétek, a konfliktus is inkább a háttérben zajlik, de nem érezzük át a drámáját.
Tény, hogy helyenként olyan látványos a film, ami nagy vászon után kiált, azonban ez nem mondható el az egészéről. Valójában a „de jó, hogy ezt nem moziban néztem” kategória. Ugyanis végig kiszámítható marad, és bár nem csúszik a B kategóriába, mégsem méltó folytatása az első WW filmnek.
Egyelőre valószínűleg nem számíthatunk folytatásra, erre utalhat Patty Jenkins rendezőnőnél más projektek halmozása más filmstúdióknál. Ha lesz is a közeljövőben ilyen, talán a jelenlegi film alapján más rendező mellett fog dönteni a filmstúdió.
Most akkor jó film, vagy nem?
Erős közepes, mondjuk olyan 6/10-es. Döntse el mindenki saját maga. Sokaknak lesz egyszer nézős, de – szerencsére – unatkozni azért nem fognak rajta azok sem, akik többé nem nézik meg újra.
Frissítés (2020.12.28)
Jön a Wonder Woman 3! (írja a Variety)
A gyártó Warner Bros. az eddig elért kimagasló bevételi eredményeknek hála máris kész folytatni a filmet. Ehhez rendezőként harmadszor is Patty Jenkins asszisztál. Wonder Woman-t továbbra is Gal Gadot személyesíti meg természetesen.
Comments
More posts