Tönkre teszi a Covid-19 a kávéforgalmazást amikor a tengerhajózási problémák és a nyerskávé szállítási nehézségei összetalálkoznak egymással. Ez a szerencsétlen esetet a kórokozó idézte elő.
Amikor leülünk egy eszpresszót meginni, eszünkbe nem jutna egy másodperc erejéig sem belegondolni abba, hogy milyen hosszú is a kávélánc a kávéforgalmazás útvonalán. Amelyre a szükségesnél nem több ’gyöngyszem’ kerül felfűzésre a farmer kávészüretétől kiindulva a barista által elénk tett forró italig.
A fizikai útnak – amellett hogy hosszú – mindenhol óceán tesz be. A domináns termelők – akár arabica akár robusta fajtáról van szó – kivétel nélkül más kontinenseken tevékenykednek és ezt Dél-Amerika és Afrika esetében még az északi/déli félgömb komplementer tél/nyár periódusa alig bonyolítja meg.
A logisztikai lánc a tengerhajózás ’gyöngyszeménél’ szakadt el és alig tudták újra összecsomózni. Az elmúlt bő tíz évben a konténerszolgáltatók piacán nagymérvű koncentráció ment végbe. Nagy lett a konténer összkapacitás, olcsók lettek az árak.
Ment minden mint a karikacsapás. Akkoriban egy kis üzemanyagár emelkedés meg sem kottyant.
A légifuvar alternatíva soha nem jött eddig szóba, 1 kg kávé légfuvar díja 16 US$ míg a tengeri díja 3 US$.
Egyszer csak a Covid-19 tönkre teszi a kávéforgalmazást
Az olyan fajta nehézséget, hogy nincs elég munkás a tengeri kikötők konténer termináljain és nincs elég sofőr a közúti logisztikához, könnyű elképzelni. Azt már nehezebb lemodellezni, hogy például Kolumbia kijárási tilalmat rendelt el 2021-ben és a nyersáru nem juthatott el a kikötőig, illetve az ott már behajózásra váró nyersárut nem lehetett hajókba rakni. Vagy megrakott hajó nem hagyhatta el a kikötőt karantén miatt.
Minden állam a járvány ellen intézkedve korlátozni kezdte az utasforgalmon túl a teherforgalmat is. Nem sokat használt, de lebénította a fuvarozást. Rengeteg hajó nem tudta áruit kirakodni, volt olyan hogy Rotterdam szabad vizein 30 konténerszállító monstrum ácsorgott kirakatlanul. Los Angeles vitte el a pálmát egyszerre 60 hajó veszteglésével. Rengeteg nyersáru ment veszendőbe. Ki nem rakott áru konténert feleslegesen köt le, azt visszaforgatni nem lehet a fuvarozásba. A kikötők forgalma egy év alatt megtorpant.
A szállítmányozást amúgy is nehezítő papírmunka felszaporodott, a vírusvédelem is egy nehézkes ügy.
A nyerskávé kényes egy portéka,
bezsákolva is érzékeny a páratartalomra, a hőfok emelkedésre és a behajózásra várva magából mindenféle gázokat bocsát ki unalmában. Jóllehet ő maga a (kávé)bab.
Csak élelmiszer kategóriára minősített konténerben hajlandó átvészelni a sokszor hetekig tartó tortúrát. Részleteket a nyerskávé szeszélyeiről itt olvashatunk.
Nem elég a szállítmányt kirakodni, el kell juttatni a hivatásos pörkölőkhöz, akik az első számú vevők. Késik az áru, torlódik a terminálon a várakozó kamionok hada, nehézkes a kirakodás (a hajóstársaság utána visszfuvart találni nehezebben tud) és a végén egyutas hajóforgalom lesz belőle. Várakozás közben üzemanyag pazarlás áll elő a hajókon, és rengeteg konténer kikerült a forgalomból mert nem tartották karban. A vírustámadás elején jelentkezett kávézási szokások megcsappanását (kávézók, éttermek zártak be hosszú időre) nem kompenzálta az otthon rekedtek kényszerű kávézgatási plusza.
Nem csoda, hogy a Covid-19 tönkre tette a kávéforgalmazást. A szállítmányozás romló hatásfoka miatt 1-2 év alatt 6x (hatszorosa) lett a konténer fuvarok tarifája, amit már nem lehet a lánc szemeinek lenyelni, átszivárogtatják legvégül a fogyasztóra, a végfelhasználóra azaz a kávéivókra.
Ezt az amúgy is negatív, szállítási nemteljesítésekkel színes képet tarkítja még a brazil termés tavalyi elfagyása, valamint a kávécserjék – kártevőknek és fertőzéseknek való – egyre nagyobb kitettsége.
Akik lépnek azért, hogy letehessék elénk a kávét, megfeszített – sokszor leleményes – munkával teszik.
Tönkre teszi a Covid-19 a kávéforgalmazást
Tönkre teszi a Covid-19 a kávéforgalmazást
Tönkre teszi a Covid-19 a kávéforgalmazást amikor a tengerhajózási problémák és a nyerskávé szállítási nehézségei összetalálkoznak egymással. Ez a szerencsétlen esetet a kórokozó idézte elő.
Amikor leülünk egy eszpresszót meginni, eszünkbe nem jutna egy másodperc erejéig sem belegondolni abba, hogy milyen hosszú is a kávélánc a kávéforgalmazás útvonalán. Amelyre a szükségesnél nem több ’gyöngyszem’ kerül felfűzésre a farmer kávészüretétől kiindulva a barista által elénk tett forró italig.
A fizikai útnak – amellett hogy hosszú – mindenhol óceán tesz be. A domináns termelők – akár arabica akár robusta fajtáról van szó – kivétel nélkül más kontinenseken tevékenykednek és ezt Dél-Amerika és Afrika esetében még az északi/déli félgömb komplementer tél/nyár periódusa alig bonyolítja meg.
A logisztikai lánc a tengerhajózás ’gyöngyszeménél’ szakadt el és alig tudták újra összecsomózni. Az elmúlt bő tíz évben a konténerszolgáltatók piacán nagymérvű koncentráció ment végbe. Nagy lett a konténer összkapacitás, olcsók lettek az árak.
Ment minden mint a karikacsapás. Akkoriban egy kis üzemanyagár emelkedés meg sem kottyant.
A légifuvar alternatíva soha nem jött eddig szóba, 1 kg kávé légfuvar díja 16 US$ míg a tengeri díja 3 US$.
Egyszer csak a Covid-19 tönkre teszi a kávéforgalmazást
Az olyan fajta nehézséget, hogy nincs elég munkás a tengeri kikötők konténer termináljain és nincs elég sofőr a közúti logisztikához, könnyű elképzelni. Azt már nehezebb lemodellezni, hogy például Kolumbia kijárási tilalmat rendelt el 2021-ben és a nyersáru nem juthatott el a kikötőig, illetve az ott már behajózásra váró nyersárut nem lehetett hajókba rakni. Vagy megrakott hajó nem hagyhatta el a kikötőt karantén miatt.
Minden állam a járvány ellen intézkedve korlátozni kezdte az utasforgalmon túl a teherforgalmat is. Nem sokat használt, de lebénította a fuvarozást. Rengeteg hajó nem tudta áruit kirakodni, volt olyan hogy Rotterdam szabad vizein 30 konténerszállító monstrum ácsorgott kirakatlanul. Los Angeles vitte el a pálmát egyszerre 60 hajó veszteglésével. Rengeteg nyersáru ment veszendőbe. Ki nem rakott áru konténert feleslegesen köt le, azt visszaforgatni nem lehet a fuvarozásba. A kikötők forgalma egy év alatt megtorpant.
A szállítmányozást amúgy is nehezítő papírmunka felszaporodott, a vírusvédelem is egy nehézkes ügy.
A nyerskávé kényes egy portéka,
bezsákolva is érzékeny a páratartalomra, a hőfok emelkedésre és a behajózásra várva magából mindenféle gázokat bocsát ki unalmában. Jóllehet ő maga a (kávé)bab.
Csak élelmiszer kategóriára minősített konténerben hajlandó átvészelni a sokszor hetekig tartó tortúrát. Részleteket a nyerskávé szeszélyeiről itt olvashatunk.
Nem elég a szállítmányt kirakodni, el kell juttatni a hivatásos pörkölőkhöz, akik az első számú vevők. Késik az áru, torlódik a terminálon a várakozó kamionok hada, nehézkes a kirakodás (a hajóstársaság utána visszfuvart találni nehezebben tud) és a végén egyutas hajóforgalom lesz belőle. Várakozás közben üzemanyag pazarlás áll elő a hajókon, és rengeteg konténer kikerült a forgalomból mert nem tartották karban. A vírustámadás elején jelentkezett kávézási szokások megcsappanását (kávézók, éttermek zártak be hosszú időre) nem kompenzálta az otthon rekedtek kényszerű kávézgatási plusza.
Nem csoda, hogy a Covid-19 tönkre tette a kávéforgalmazást. A szállítmányozás romló hatásfoka miatt 1-2 év alatt 6x (hatszorosa) lett a konténer fuvarok tarifája, amit már nem lehet a lánc szemeinek lenyelni, átszivárogtatják legvégül a fogyasztóra, a végfelhasználóra azaz a kávéivókra.
Ezt az amúgy is negatív, szállítási nemteljesítésekkel színes képet tarkítja még a brazil termés tavalyi elfagyása, valamint a kávécserjék – kártevőknek és fertőzéseknek való – egyre nagyobb kitettsége.
Akik lépnek azért, hogy letehessék elénk a kávét, megfeszített – sokszor leleményes – munkával teszik.
Hát így kávézzunk hátradőlve.
Képek forrása: www.pixabay.com
Tönkre teszi a Covid-19 a kávéforgalmazást
Comments
More posts