Tom Clancy: Köztünk az áruló című regénye visszaidézi, hogy filmeken keresztül jutottam el Tom Clancy világához. Könyveiből vagy az ihletésükre készült filmeken át – többük Harrison Ford főszereplésével (Férfias játékok – Patriotic Games, Végveszélyben – Clear And Present Danger, Az Elnök különgépe – Airforce One), no meg a Vadászat a Vörös Októberre (Hunt For Red October még Alec Baldwinnel), valamint a Rainbow Six és a Splinter Cell számítógépes játékokon keresztül, ahol a készítésnél volt tanácsadó.
Tom Clancy: Köztünk az áruló című könyve nem tér el a fővonulattól. Történetei jól körbehatárolt téma körül zajlanak, zömmel az Amerikai Egyesült Államok hatalmi játszmáiról szólnak.
Az USA, mint atomnagyhatalom és a ’világ csendőre’ doktrína kivitelezője. Az USA anyagiakban nem szűkölködő törekvései az információszerzésre vagy a terrorelhárításra irányulnak. Hazafiság és elvakultság, meggyőződés és megalkuvás. Politika.
Attól függően változva, hogy az egyes sztorik a hidegháború alatt, vagy az azt követő időszakban játszódnak.
Tom Clancy több katonai-geopolitikai téma szakértője volt az USA vezetése számára. Folyamatosan gondjai voltak az oroszokkal, a kínaiakkal és a Közel-Kelet hatalmi gócaival, többek között Iránnal. Csak egy kis lépés volt, hogy ezeknek bizonyos – közölhető – vonatkozásait vesse papírra óriási tehetséggel.
Sajnos 2003-ban életének véget vetett a sors.
Munkássága és irodalmi szelleme tovább él, halála óta vagy féltucat új könyv jelent meg a nevével fémjelezve. Apró betűkkel más-más név is szerepel a borítókon, mint ahogy a Köztünk az áruló esetében Mark Greaney.
Társíró és hagyatékfeldolgozó, netán a jogutóddal megállapodott lelkes követő. Pozitív értelemben jó utánzó. Több ilyen ’szellemíró’ kapcsolódik óriási nevekhez, mint amilyen a szintén elhunyt Sidney Sheldon, vagy a még mindig aktív James Patterson. Meglepő, hogy hány friss kiadvány kerül a polcokra a nagy nevek svungjával.
A hosszas felvezetés után: Tom Clancy: Köztünk az áruló című könyve remekbe szabott kémregény, amelyik nemcsak a pengeéles szellemiséggel szórakoztat – ki jár túl az ellenfél eszén és tudja azt csőbe húzni – hanem van egy másik vonulata is. Azt boncolgatja, hogyan lesz egy nem-profi regényalak önként vagy önkéntelenül részese egy nagyobb tervnek annál a képletnél, amit ő maga felfogni vagy belátni képes.
Vagyis kihasználják és félrevezetik. Ez a regény veleje.
Lássuk be, hogy kémek motivációiba és tetteibe sokkal nehezebb beleélni magunkat, mint hús-vér emberek döntéseibe vagy lelkivilágába, még ha minden ilyen szereplő fiktív személy is a történetben.
Egy eszes fiatalember gazdag családból származik, a politikai karrier sínjeire szinte magától értetődően kerül. Ő az egyik főhős, akinek vonata az ő számára nem robog elég gyorsan az érvényesülés sínpárján. Észreveszi a vonatból a rosszul váltó szemaforokat és a sok pályafelvigyázó segédtiszt (magyarul bakter) ballépéseit.
Mindezt nehezen tűri, és a politikacsinálásban a Fehér Háznak elemző-tanácsadóként dolgozva nem is tarja elfogadhatónak. Hazafiként fel is akarja fedni, mert demokráciában (USA?) a nyilvánosság a legfontosabb fék és visszacsatolás. A másik főhős egy honfitársa, aki olyan feladatokat hajt végre, amihez az USA nem adhatja a nevét. A hazájáért sokszor ölnie is kell. Aztán egyszer az igazságérzete bosszúvágyat ébreszt. Sorsuk összefut.
Vannak megszellőztethető információk és vannak olyanok, amelyek nem. Egy alkalommal az ifjú óriási hibát ejt és egy megszellőztetett anyag rossz (terrorista) kezekbe jutva életeket követel, nem is feltétlenül ártatlanokét.
Jogos vagy jogtalan?
Ez vonul végig a történeten folyamatosan. Mindig valamelyik másik – egymással kíméletlen harcban álló – erő szemszögéből nézve. A könyv nem akarja elkenni, hogy nincs abszolút igazság.
Tom Clancy: Köztünk az áruló regénye sem tudja megoldani a tyúk-vagy-a-tojás dilemmáját. Pont az ok-okozat folytonos csereberéje lendíti előre az izgalmas és fordulatosan szőtt cselekményt.
Benne van az igazságszolgáltatás törekvése a törvények betartására és az ezt semmibe vevő magánakciók sora, a terrorizmus és az önfeláldozás a legrosszabb és a legszebb megnyilvánulási formáival.
Dolgozik a lelkiismeret és a bosszúvágy bőven, kegyetlen orvtámadások és profi rajtaütések koreográfiájával. A harci cselekmények véresen naturalista részletességgel jelennek meg. Aki ehhez vonzódik, nem fog csalódni.
Meglepetések, váratlan fordulatok, feszültség. Fegyverismeret felsőfokon. Mintha csak Tom Clancy saját maga írta volna. Könyv azoknak, akik ilyen témában elmerülve keresnek izgalmakat és ilyenekben találnak kikapcsolódást.
Tom Clancy: Köztünk az áruló
Tom Clancy: Köztünk az áruló
Tom Clancy: Köztünk az áruló című regénye visszaidézi, hogy filmeken keresztül jutottam el Tom Clancy világához. Könyveiből vagy az ihletésükre készült filmeken át – többük Harrison Ford főszereplésével (Férfias játékok – Patriotic Games, Végveszélyben – Clear And Present Danger, Az Elnök különgépe – Airforce One), no meg a Vadászat a Vörös Októberre (Hunt For Red October még Alec Baldwinnel), valamint a Rainbow Six és a Splinter Cell számítógépes játékokon keresztül, ahol a készítésnél volt tanácsadó.
Tom Clancy: Köztünk az áruló című könyve nem tér el a fővonulattól. Történetei jól körbehatárolt téma körül zajlanak, zömmel az Amerikai Egyesült Államok hatalmi játszmáiról szólnak.
Az USA, mint atomnagyhatalom és a ’világ csendőre’ doktrína kivitelezője. Az USA anyagiakban nem szűkölködő törekvései az információszerzésre vagy a terrorelhárításra irányulnak. Hazafiság és elvakultság, meggyőződés és megalkuvás. Politika.
Attól függően változva, hogy az egyes sztorik a hidegháború alatt, vagy az azt követő időszakban játszódnak.
Tom Clancy több katonai-geopolitikai téma szakértője volt az USA vezetése számára. Folyamatosan gondjai voltak az oroszokkal, a kínaiakkal és a Közel-Kelet hatalmi gócaival, többek között Iránnal. Csak egy kis lépés volt, hogy ezeknek bizonyos – közölhető – vonatkozásait vesse papírra óriási tehetséggel.
Sajnos 2003-ban életének véget vetett a sors.
Munkássága és irodalmi szelleme tovább él, halála óta vagy féltucat új könyv jelent meg a nevével fémjelezve. Apró betűkkel más-más név is szerepel a borítókon, mint ahogy a Köztünk az áruló esetében Mark Greaney.
Társíró és hagyatékfeldolgozó, netán a jogutóddal megállapodott lelkes követő. Pozitív értelemben jó utánzó. Több ilyen ’szellemíró’ kapcsolódik óriási nevekhez, mint amilyen a szintén elhunyt Sidney Sheldon, vagy a még mindig aktív James Patterson. Meglepő, hogy hány friss kiadvány kerül a polcokra a nagy nevek svungjával.
A hosszas felvezetés után: Tom Clancy: Köztünk az áruló című könyve remekbe szabott kémregény, amelyik nemcsak a pengeéles szellemiséggel szórakoztat – ki jár túl az ellenfél eszén és tudja azt csőbe húzni – hanem van egy másik vonulata is. Azt boncolgatja, hogyan lesz egy nem-profi regényalak önként vagy önkéntelenül részese egy nagyobb tervnek annál a képletnél, amit ő maga felfogni vagy belátni képes.
Vagyis kihasználják és félrevezetik. Ez a regény veleje.
Lássuk be, hogy kémek motivációiba és tetteibe sokkal nehezebb beleélni magunkat, mint hús-vér emberek döntéseibe vagy lelkivilágába, még ha minden ilyen szereplő fiktív személy is a történetben.
Egy eszes fiatalember gazdag családból származik, a politikai karrier sínjeire szinte magától értetődően kerül. Ő az egyik főhős, akinek vonata az ő számára nem robog elég gyorsan az érvényesülés sínpárján. Észreveszi a vonatból a rosszul váltó szemaforokat és a sok pályafelvigyázó segédtiszt (magyarul bakter) ballépéseit.
Mindezt nehezen tűri, és a politikacsinálásban a Fehér Háznak elemző-tanácsadóként dolgozva nem is tarja elfogadhatónak. Hazafiként fel is akarja fedni, mert demokráciában (USA?) a nyilvánosság a legfontosabb fék és visszacsatolás. A másik főhős egy honfitársa, aki olyan feladatokat hajt végre, amihez az USA nem adhatja a nevét. A hazájáért sokszor ölnie is kell. Aztán egyszer az igazságérzete bosszúvágyat ébreszt. Sorsuk összefut.
Vannak megszellőztethető információk és vannak olyanok, amelyek nem. Egy alkalommal az ifjú óriási hibát ejt és egy megszellőztetett anyag rossz (terrorista) kezekbe jutva életeket követel, nem is feltétlenül ártatlanokét.
Jogos vagy jogtalan?
Ez vonul végig a történeten folyamatosan. Mindig valamelyik másik – egymással kíméletlen harcban álló – erő szemszögéből nézve. A könyv nem akarja elkenni, hogy nincs abszolút igazság.
Tom Clancy: Köztünk az áruló regénye sem tudja megoldani a tyúk-vagy-a-tojás dilemmáját. Pont az ok-okozat folytonos csereberéje lendíti előre az izgalmas és fordulatosan szőtt cselekményt.
Benne van az igazságszolgáltatás törekvése a törvények betartására és az ezt semmibe vevő magánakciók sora, a terrorizmus és az önfeláldozás a legrosszabb és a legszebb megnyilvánulási formáival.
Dolgozik a lelkiismeret és a bosszúvágy bőven, kegyetlen orvtámadások és profi rajtaütések koreográfiájával. A harci cselekmények véresen naturalista részletességgel jelennek meg. Aki ehhez vonzódik, nem fog csalódni.
Meglepetések, váratlan fordulatok, feszültség. Fegyverismeret felsőfokon. Mintha csak Tom Clancy saját maga írta volna. Könyv azoknak, akik ilyen témában elmerülve keresnek izgalmakat és ilyenekben találnak kikapcsolódást.
www.partvonal.hu
Tom Clancy: Köztünk az áruló
Comments
More posts