Tényleg olyan értékes a nagyszülők hagyatéka?

Sokszor fordul elő, hogy a felmenőink féltve őrzött tárgyait félrerakjuk, felvisszük a padlásra, szinte meg is feledkezünk róluk.

Érdemes körülnézni a házunk táján, mert kincsek lapulhatnak a por alatt.

Ami nekünk szemét, másnak érték

A nagymama régi bútora, a nagybácsi porcelán készlete, a dédszülők faliórája látszólag nem képviselnek túl sok értéket, de a régiségek szerelmesei két kézzel kapnak egy-egy ilyen darabért. A hagyaték felvásárlással foglalkozó galériák és szakemberek folyamatosan újabb és újabb tárgyak után kutatnak. A szakavatottak a legtöbb esetben pedig ingyenes értékbecslés keretein belül állapítják meg az ingóságok értékét, majd készpénzzel fizetnek, ha elfogadjuk az ajánlatukat.

Kár volna tehát, ha bármilyen antikvitás a kukában landolna vagy az enyészeté válna. Néhány perces időráfordítással második esélyt adhatunk a megörökölt holmiknak, és az sem kizárt, hogy az ősök hagyatéka fedezi a következő nyaralásunkat.

Mi számít értékesnek?

A régiség felvásárlásra szakosodott cégek weboldalain azt láthatjuk, hogy leginkább a festmények, a porcelánok, valamint az antik bútorok megvételével foglalkoznak idehaza. Persze sok múlik azon, hogy milyen korszakban és stílusban készült, illetve kinek vagy minek a nevével fémjelzett műtárgyról van szó.

A festmények esetében a legkeresettebb alkotások a 19-20. századi magyar festők keze munkáját dicsérő művek. Mivel a világháborúk jelentősen felforgatták a remekművek piacát, elképzelhető, hogy akár a pincében is lapul egy keresettebb darab.

A porcelánokat illetően a Zsolnay, Herendi és Hollóházi manufaktúrák kerámiái kecsegtetnek busásabb összeggel. Különösen kedvelt darabok a Zsolnay hagyományos eozin technikával készült porcelánjai, mivel ezek a modern lakáskultúrába is beleillenek.

A bútorok értékét elsősorban a stílusuk, az anyaghasználatuk, valamint a rendeltetésük befolyásolja. A vintage stílus, avagy a régi-új divatnak köszönhetően egyre népszerűbbek a 20. század elején készült bútorok.