Amikor elkap minket a láz, hogy mától akkor figyelünk az egészségünkre és jobban vigyázunk magunkra és arra amit eszünk és iszunk (mert „az vagy, amit megeszel…”, tartja a sokat hallott mondás) az egyik első fogadalom szokott lenni: hogy kevesebb kávé (vagy lemondok a kávéról) … és akkor jöjjön helyette a TEA. Hiszen az egészségesebb. De tényleg? És melyik? És tényleg a teától is felébredek és tudok koncentrálni egész nap?
A teacserje Ázsiában honos. Termesztik ma már több helyen, főleg Kínában, Japánban, Srí Lankán illetve Indiában. A monda szerint Buddha csészéjébe hullott a teacserje levele meditálás közben és ő „fedezte fel a teát”. Indiában ma is sok szokás, ima és szertartás kapcsolódik a teához. A teák főzetének nagyon sok élettani hatást tulajdonítanak. Azt is gondoljuk, hogy egészségesebb mint a kávé… de a különféle teák más-más eltérő tulajdonsággal rendelkezhetnek, ezért fogyasztásuk előtt érdemes megvizsgálni, hogy hogyan hathatnak az adott emberi szervezetre.
A feldolgozás módja alapján különböztetjük meg a 2 fő tea fajtát: a feketét illetve a zöld teát. Kínában sok helyen olyan rossz minőségű a víz, hogy csak forralt állapotban lehet fogyasztani. A forralt vizet azonban igyekeznek tealevelekkel ízesebbé tenni. Ehhez Kínában is kapcsolódik egy – a fenti indiai történethez igen hasonló – monda, miszerint a tealevél Shen Nung kínai császár forralt ivóvizébe hullott, amely így különleges ízt nyert és ez csodálattal töltötte el az uralkodót. Tőle terjedt el hamar egész Kína területén a tea Kr.e 2737 körül.
A kínaiak szinte csak zöld teát fogyasztanak, az erősen erjesztett fekete teákat nem kedvelik. Ezt minőségileg gyengébb terméknek tartják, mivel durvább levelekből készül és füllesztik, vagyis bomlási terméke enyhe méreg. Például keringési zavarokat okozhat. A zöld tea ezzel szemben nem pusztán élvezeti szer, hanem természetes gyógynövény: fogyasztó hatású, zsíroldó hatását már több francia klinikai vizsgálat igazolta.
A tea koffeintartalma értékesebb, mint a kávéé. A kávé koffeinje a gyomorban szívódik fel, míg a zöld teáé viszont fokozatosan és a bélben. A tea koffeinje tehát egyenletesen és sokkal hatékonyabban élénkít, serkenti a szellemi teljesítőképességet, a gondolattársításokat, a koncentrálóképességet és ráadásul elűzi a fáradtságot.
India a másik a tea-nagyhatalom. A Himalája déli lejtőinél fekvő északkelet-indiai állam nevét sokan leginkább teájáról ismerik. Az illatos, nagy levelű, erős aromájú fekete tea hazája Asszám állam, amelyről ez a nálunk is ismert aromás tea a nevét nyerte.
Már az ókorban előszeretettel fogyasztotta az innen származó tealevelek erős, élénkítő hatású főzetét a helyi lakosság. Az ajurvédikus gyógyászatban ma is fontos szerepet tölt be. India „nemzeti itala” a chai tea vagy más néven chai masala, ami egy erős fekete teafőzetet jelent (alapvetően Assam-teából). Ezt többek között csillagánizzsal, fahéjjal, gyömbérrel, zöld kardamommal, édeskömény-maggal, fekete vagy színes borssal fűszereznek, tejjel (eredetileg bivalytejjel) öntenek fel, és cukor nélkül fogyasztanak.
A fűszerezés és az elkészítés tekintetében egyaránt igen nagy a variációk száma. Kis túlzással azt is lehet mondani, hogy minden indiai családnak megvan a maga titkos chai-receptúrája. Kevesen tudják, hogy India másik titkos tea kincse egy gyógynövényből készült tea: a Tulsi tea. Ez egy bazsalikom fajta, melyet az ayurvédikus orvoslás már több mint 5000 éve ismer és alkalmaz. Hitük szerint az egészséget meghatározó 3 dosa egyensúlyának visszaállítására használható.
Ezt a növényt minden házban megtaláljuk Indiában a bejáratnál, mert őrzi a ház békéjét. A háziasszonyok első dolga reggel, hogy kimenjenek, gondozzák egy ima szertartás keretében. A növény minden részét felhasználják: leveleiből tea készül, melyet egész nap kortyolgatnak egészségük fenntartására. Életelixírnek tartják, mely egész napra energiát ad, frissít és fiatalon tart.
Ma már tudományos kutatások is igazolták a Tulsi sejtmegújító hatását. Édeskés, kellemes ízű tea készül belőle, amely nem tartalmaz koffeint, mégis élénkít. Gyerekeknek is adható már egészen kicsi kortól. Gyökerét lereszelve hurutoldó hatása miatt használják, de a férfiak potencianövelő szerként is ismerik. Illóolaja pedig riasztja a szúnyogokat és tisztítja az otthon levegőjét.
Boltokban sokat találkozunk gyümölcsteákkal, de ezek nagy része ízesített fekete tea.
„Gyümölcstea”: nem egy adott növényre utal; ez összefogó neve azon főzeteknek, melyeket a tealevelekhez hasonlóan más növényi levelek, főként gyümölcsdarabok, néha virágszirmok forrázásával és áztatásával állítanak elő. Különösen azokra használatos, melyek koffeint nem tartalmaznak.
Az igazi gyümölcsteák egyik legkedveltebb alapanyaga különleges aromája miatt a Hibiszkusz vagy mályva. A hibiszkusz nemcsak gyönyörű növény, számos gyógyhatással is rendelkezik (pl. magas C-vitamin tartalom). Azok közül is, akik ismerik jótékony hatásait, kevesen tudják, hogy enyhülést hoz a nyári melegben, hiszen kiválóan hűti a szervezetet. A hibiszkusz otthon, cserépben is termeszthető .
Teának hívunk sok olyan italt is, amelyek más növényekből készülnek. Teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt nevezzük ugyanúgy. Ilyen például a Matétea, a yerba mate egy főként Argentínában, Uruguayban és Brazíliában honos cserje, melyből teaszerű, koffeinben gazdag főzet készül. Vagy a nálunk is közkedvelt Rooibos(„vörös bokor”): Dél-Afrikában élő vöröses növény, melyből főzeteket készítenek és közeli rokona a (Honeybush), melynek kicsit édesebb az íze. Ezek nem tartalmaznak koffeint, viszont antioxidánsokban gazdagok, ezért szeretik őket gyermekeknek is adni. A Lapacho (vagy másik nevén Taheebo): a brazíliai őserdőkben élő vörös vagy bíbor lapacho fa kérgének belső rétegéből készül, melyből sokféle gyógyhatású főzetet készítenek. Főleg immunerősítésre és daganatos betegségek esetén ajánlják.
Nem ejtettünk még szót hazánk igazi kincseiről a gyógynövényteákról. Hazánk éghajlata kedvez a gyógynövények termesztésének, az itt termett növények hatóanyag tartalma nagyon magas. Sokféle növényt találhatunk, melyből tea készülhet fontos azonban tudni, hogy majdnem mind esetében a fogyasztásukban max. 6 hét eltelte után szünetet kell tartani és az sem mindegy, melyiket hogyan készítjük el. Gyógyteánk kiválasztásakor tehát érdemes tudakozódni annak hatásairól, ajánlott fogyasztási javaslatairól és ellenjavallatairól.
Ez csak néhány rövid történet, gondolat és kurta információ volt a teák gazdag és sokszínű világából. Érdemes néha kalandozni benne és megtalálni azt a teát, amit akkor és ott nekünk készített a természet.
Tea – avagy vajon tudjuk minek is isszuk a levét?
Tea – avagy vajon tudjuk minek is isszuk a levét?
Amikor elkap minket a láz, hogy mától akkor figyelünk az egészségünkre és jobban vigyázunk magunkra és arra amit eszünk és iszunk (mert „az vagy, amit megeszel…”, tartja a sokat hallott mondás) az egyik első fogadalom szokott lenni: hogy kevesebb kávé (vagy lemondok a kávéról) … és akkor jöjjön helyette a TEA. Hiszen az egészségesebb. De tényleg? És melyik? És tényleg a teától is felébredek és tudok koncentrálni egész nap?
A teacserje Ázsiában honos. Termesztik ma már több helyen, főleg Kínában, Japánban, Srí Lankán illetve Indiában. A monda szerint Buddha csészéjébe hullott a teacserje levele meditálás közben és ő „fedezte fel a teát”. Indiában ma is sok szokás, ima és szertartás kapcsolódik a teához. A teák főzetének nagyon sok élettani hatást tulajdonítanak. Azt is gondoljuk, hogy egészségesebb mint a kávé… de a különféle teák más-más eltérő tulajdonsággal rendelkezhetnek, ezért fogyasztásuk előtt érdemes megvizsgálni, hogy hogyan hathatnak az adott emberi szervezetre.
A feldolgozás módja alapján különböztetjük meg a 2 fő tea fajtát: a feketét illetve a zöld teát. Kínában sok helyen olyan rossz minőségű a víz, hogy csak forralt állapotban lehet fogyasztani. A forralt vizet azonban igyekeznek tealevelekkel ízesebbé tenni. Ehhez Kínában is kapcsolódik egy – a fenti indiai történethez igen hasonló – monda, miszerint a tealevél Shen Nung kínai császár forralt ivóvizébe hullott, amely így különleges ízt nyert és ez csodálattal töltötte el az uralkodót. Tőle terjedt el hamar egész Kína területén a tea Kr.e 2737 körül.
A kínaiak szinte csak zöld teát fogyasztanak, az erősen erjesztett fekete teákat nem kedvelik. Ezt minőségileg gyengébb terméknek tartják, mivel durvább levelekből készül és füllesztik, vagyis bomlási terméke enyhe méreg. Például keringési zavarokat okozhat. A zöld tea ezzel szemben nem pusztán élvezeti szer, hanem természetes gyógynövény: fogyasztó hatású, zsíroldó hatását már több francia klinikai vizsgálat igazolta.
A tea koffeintartalma értékesebb, mint a kávéé. A kávé koffeinje a gyomorban szívódik fel, míg a zöld teáé viszont fokozatosan és a bélben. A tea koffeinje tehát egyenletesen és sokkal hatékonyabban élénkít, serkenti a szellemi teljesítőképességet, a gondolattársításokat, a koncentrálóképességet és ráadásul elűzi a fáradtságot.
India a másik a tea-nagyhatalom. A Himalája déli lejtőinél fekvő északkelet-indiai állam nevét sokan leginkább teájáról ismerik. Az illatos, nagy levelű, erős aromájú fekete tea hazája Asszám állam, amelyről ez a nálunk is ismert aromás tea a nevét nyerte.
Már az ókorban előszeretettel fogyasztotta az innen származó tealevelek erős, élénkítő hatású főzetét a helyi lakosság. Az ajurvédikus gyógyászatban ma is fontos szerepet tölt be. India „nemzeti itala” a chai tea vagy más néven chai masala, ami egy erős fekete teafőzetet jelent (alapvetően Assam-teából). Ezt többek között csillagánizzsal, fahéjjal, gyömbérrel, zöld kardamommal, édeskömény-maggal, fekete vagy színes borssal fűszereznek, tejjel (eredetileg bivalytejjel) öntenek fel, és cukor nélkül fogyasztanak.
A fűszerezés és az elkészítés tekintetében egyaránt igen nagy a variációk száma. Kis túlzással azt is lehet mondani, hogy minden indiai családnak megvan a maga titkos chai-receptúrája. Kevesen tudják, hogy India másik titkos tea kincse egy gyógynövényből készült tea: a Tulsi tea. Ez egy bazsalikom fajta, melyet az ayurvédikus orvoslás már több mint 5000 éve ismer és alkalmaz. Hitük szerint az egészséget meghatározó 3 dosa egyensúlyának visszaállítására használható.
Ezt a növényt minden házban megtaláljuk Indiában a bejáratnál, mert őrzi a ház békéjét. A háziasszonyok első dolga reggel, hogy kimenjenek, gondozzák egy ima szertartás keretében. A növény minden részét felhasználják: leveleiből tea készül, melyet egész nap kortyolgatnak egészségük fenntartására. Életelixírnek tartják, mely egész napra energiát ad, frissít és fiatalon tart.
Ma már tudományos kutatások is igazolták a Tulsi sejtmegújító hatását. Édeskés, kellemes ízű tea készül belőle, amely nem tartalmaz koffeint, mégis élénkít. Gyerekeknek is adható már egészen kicsi kortól. Gyökerét lereszelve hurutoldó hatása miatt használják, de a férfiak potencianövelő szerként is ismerik. Illóolaja pedig riasztja a szúnyogokat és tisztítja az otthon levegőjét.
Boltokban sokat találkozunk gyümölcsteákkal, de ezek nagy része ízesített fekete tea.
„Gyümölcstea”: nem egy adott növényre utal; ez összefogó neve azon főzeteknek, melyeket a tealevelekhez hasonlóan más növényi levelek, főként gyümölcsdarabok, néha virágszirmok forrázásával és áztatásával állítanak elő. Különösen azokra használatos, melyek koffeint nem tartalmaznak.
Az igazi gyümölcsteák egyik legkedveltebb alapanyaga különleges aromája miatt a Hibiszkusz vagy mályva. A hibiszkusz nemcsak gyönyörű növény, számos gyógyhatással is rendelkezik (pl. magas C-vitamin tartalom). Azok közül is, akik ismerik jótékony hatásait, kevesen tudják, hogy enyhülést hoz a nyári melegben, hiszen kiválóan hűti a szervezetet. A hibiszkusz otthon, cserépben is termeszthető .
Teának hívunk sok olyan italt is, amelyek más növényekből készülnek. Teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt nevezzük ugyanúgy. Ilyen például a Matétea, a yerba mate egy főként Argentínában, Uruguayban és Brazíliában honos cserje, melyből teaszerű, koffeinben gazdag főzet készül. Vagy a nálunk is közkedvelt Rooibos („vörös bokor”): Dél-Afrikában élő vöröses növény, melyből főzeteket készítenek és közeli rokona a (Honeybush), melynek kicsit édesebb az íze. Ezek nem tartalmaznak koffeint, viszont antioxidánsokban gazdagok, ezért szeretik őket gyermekeknek is adni. A Lapacho (vagy másik nevén Taheebo): a brazíliai őserdőkben élő vörös vagy bíbor lapacho fa kérgének belső rétegéből készül, melyből sokféle gyógyhatású főzetet készítenek. Főleg immunerősítésre és daganatos betegségek esetén ajánlják.
Nem ejtettünk még szót hazánk igazi kincseiről a gyógynövényteákról. Hazánk éghajlata kedvez a gyógynövények termesztésének, az itt termett növények hatóanyag tartalma nagyon magas. Sokféle növényt találhatunk, melyből tea készülhet fontos azonban tudni, hogy majdnem mind esetében a fogyasztásukban max. 6 hét eltelte után szünetet kell tartani és az sem mindegy, melyiket hogyan készítjük el. Gyógyteánk kiválasztásakor tehát érdemes tudakozódni annak hatásairól, ajánlott fogyasztási javaslatairól és ellenjavallatairól.
Ez csak néhány rövid történet, gondolat és kurta információ volt a teák gazdag és sokszínű világából. Érdemes néha kalandozni benne és megtalálni azt a teát, amit akkor és ott nekünk készített a természet.
Tea – avagy vajon tudjuk minek is isszuk a levét?
A cikk a Tulsi.hu segítségével készült
Comments
More posts