Szupernagytömegű fekete lyuk és a Nagyon Nagy Teleszkóp
Szupernagytömegű fekete lyuk hálójában lévő galaxisokat észlelt az Európai Űrügynökség (ESA) Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT), aminek – komolyan – már a nevéért is oda vagyunk!
Hát még a szupernagytömegért!
Lényegében hat galaxis egy fekete lyuk körül helyezkedett el, amikor az Univerzum kevesebb, mint egymilliárd éves volt. Ez az első alkalom, hogy ilyen közeli csoportosulást sikerült megfigyelni időben ennyire közel az ősrobbanáshoz.
A felfedezés segít jobban megérteni a szupernagytömegű fekete lyukakat, melyek nagy sebességgel formálódnak és érik el hatalmas méretüket. Ilyen fekete lyuk található a Tejútrendszer középpontjában is.
Az új információk alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a fekete lyukak gyors növekedésre képesek nagy, hálózatszerű szerkezetekben, melyek rengeteg gázt tartalmaznak – olvasható az EurekAlert tudományos portálon.
„Kutatásunkat főként az a vágy hajtotta, hogy megértsük ezeket a sok kihívást jelentő csillagászati objektumokat, a korai univerzum szupernagytömegű fekete lyukait. Ezek extrém rendszerek és jelenleg nem létezik jó magyarázatunk a létezésükre”
– mondta el Marco Mignoli, a bolognai Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF) kutatója, az Astronomy & Astrophysics című tudományos lapban bemutatott tanulmány vezető szerzője.
VLT (tudod: a Nagyon Nagy Teleszkóp)
Szóval a VLT segítségével végzett új megfigyelések során látott galaxisok gázból álló kozmikus „pókhálóban” találhatók, mely több mint 300-szor nagyobb területet foglal el, mint a Tejútrendszer.
„A kozmikus háló szálai olyanok, mint a pókháló szálai. A galaxisok ott vannak és nőnek, ahol a szálak keresztezik egymást. A szálak mentén áramlik a gáz, mely táplálja a középpontban lévő fekete lyukat és a galaxisokat is”
– fejtette ki Mignoli.
A kutató szerint az egymilliárd naptömegű fekete lyukkal rendelkező hálószerű szerkezetből a fény abból az időszakból érkezett hozzánk, amikor az Univerzum mindössze 0,9 milliárd éves volt.
Az idő relatív
A legelső fekete lyukak, amelyek valószínűleg az első csillagok összeomlásával keletkeztek, nagyon gyorsan növekedhettek. Az Univerzum életének első 0,9 milliárd évében elérték milliárdnyi Nap tömegét. A csillagászok azonban nem tudtak magyarázatot adni arra, hogyan állhat rendelkezésükre elegendő mennyiségű „üzemanyag”, mely lehetővé teszi, hogy ilyen rövid idő alatt hatalmas méretűre növekedjenek ezek az objektumok.
Az új felfedezés viszont magyarázattal szolgálhat: a „pókháló” és a benne lévő galaxisok elegendő gázt biztosítanak, mely szükséges ahhoz, hogy a központi fekete lyuk gyorsan szupernagytömegűvé váljon.
A nagy, hálózatszerű szerkezet kialakulásához a csillagászok szerint a titokzatos sötét anyag alkotta hatalmas úgynevezett haló lehet a kulcs. Ezek a láthatatlan anyagból álló nagy régiók vélhetően nagy mennyiségű gázt vonzottak a fiatal Univerzumban. A gáz és a sötét anyag együtt alkotja a hálószerű szerkezetet, melyben fejlődhettek a galaxisok és a fekete lyuk.
A most észlelt galaxisok a leghalványabbak közé tartoznak. Az a kategória, melyeket a jelenlegi teleszkópok még képesek megfigyelni. A felfedezéshez több órán át tartó megfigyelésekre volt szükség az elérhető legnagyobb optikai teleszkópokkal, köztük a VLT-vel.
„Úgy véljük, csak a jéghegy csúcsát láttuk és az a néhány galaxis, melyet olyan távol, egy fekete lyuk körül felfedeztünk, csak a legfényesebbek”
– mondta Barbara Balmaverde, az INAF csillagásza.
[Szögletes zárójelben: szerkesztőségünk kreatív munkatársa megpróbálta vizuálisan megfogni az SZFLY (Szupernagytömegű Fekete Lyuk) látványát és ebből származik az alábbi látványterv. Készült a részéről egy SZFJ (Szupernagytömegű Fekete Jak) vizuális ábrázolás is, de az olvasóinkra tekintettel az eredmény publikálásától ezúttal eltekintettünk.]
Egyébként a szupernagytömegű fekete lyukak nem oly ritkák. Sok galaxis magjában a galaxis teljes tömegével arányos szuper-nagytömegű fekete lyukat találunk, melyek valószínűleg magát a galaxist is egyensúlyban tartják.
Szupernagytömegű fekete lyuk és a Nagyon Nagy Teleszkóp
Szupernagytömegű fekete lyuk és a Nagyon Nagy Teleszkóp
Szupernagytömegű fekete lyuk hálójában lévő galaxisokat észlelt az Európai Űrügynökség (ESA) Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT), aminek – komolyan – már a nevéért is oda vagyunk!
Hát még a szupernagytömegért!
Lényegében hat galaxis egy fekete lyuk körül helyezkedett el, amikor az Univerzum kevesebb, mint egymilliárd éves volt. Ez az első alkalom, hogy ilyen közeli csoportosulást sikerült megfigyelni időben ennyire közel az ősrobbanáshoz.
A felfedezés segít jobban megérteni a szupernagytömegű fekete lyukakat, melyek nagy sebességgel formálódnak és érik el hatalmas méretüket. Ilyen fekete lyuk található a Tejútrendszer középpontjában is.
Az új információk alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a fekete lyukak gyors növekedésre képesek nagy, hálózatszerű szerkezetekben, melyek rengeteg gázt tartalmaznak – olvasható az EurekAlert tudományos portálon.
„Kutatásunkat főként az a vágy hajtotta, hogy megértsük ezeket a sok kihívást jelentő csillagászati objektumokat, a korai univerzum szupernagytömegű fekete lyukait. Ezek extrém rendszerek és jelenleg nem létezik jó magyarázatunk a létezésükre”
– mondta el Marco Mignoli, a bolognai Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF) kutatója, az Astronomy & Astrophysics című tudományos lapban bemutatott tanulmány vezető szerzője.
VLT (tudod: a Nagyon Nagy Teleszkóp)
Szóval a VLT segítségével végzett új megfigyelések során látott galaxisok gázból álló kozmikus „pókhálóban” találhatók, mely több mint 300-szor nagyobb területet foglal el, mint a Tejútrendszer.
„A kozmikus háló szálai olyanok, mint a pókháló szálai. A galaxisok ott vannak és nőnek, ahol a szálak keresztezik egymást. A szálak mentén áramlik a gáz, mely táplálja a középpontban lévő fekete lyukat és a galaxisokat is”
– fejtette ki Mignoli.
A kutató szerint az egymilliárd naptömegű fekete lyukkal rendelkező hálószerű szerkezetből a fény abból az időszakból érkezett hozzánk, amikor az Univerzum mindössze 0,9 milliárd éves volt.
Az idő relatív
A legelső fekete lyukak, amelyek valószínűleg az első csillagok összeomlásával keletkeztek, nagyon gyorsan növekedhettek. Az Univerzum életének első 0,9 milliárd évében elérték milliárdnyi Nap tömegét. A csillagászok azonban nem tudtak magyarázatot adni arra, hogyan állhat rendelkezésükre elegendő mennyiségű „üzemanyag”, mely lehetővé teszi, hogy ilyen rövid idő alatt hatalmas méretűre növekedjenek ezek az objektumok.
Az új felfedezés viszont magyarázattal szolgálhat: a „pókháló” és a benne lévő galaxisok elegendő gázt biztosítanak, mely szükséges ahhoz, hogy a központi fekete lyuk gyorsan szupernagytömegűvé váljon.
A nagy, hálózatszerű szerkezet kialakulásához a csillagászok szerint a titokzatos sötét anyag alkotta hatalmas úgynevezett haló lehet a kulcs. Ezek a láthatatlan anyagból álló nagy régiók vélhetően nagy mennyiségű gázt vonzottak a fiatal Univerzumban. A gáz és a sötét anyag együtt alkotja a hálószerű szerkezetet, melyben fejlődhettek a galaxisok és a fekete lyuk.
A most észlelt galaxisok a leghalványabbak közé tartoznak. Az a kategória, melyeket a jelenlegi teleszkópok még képesek megfigyelni. A felfedezéshez több órán át tartó megfigyelésekre volt szükség az elérhető legnagyobb optikai teleszkópokkal, köztük a VLT-vel.
„Úgy véljük, csak a jéghegy csúcsát láttuk és az a néhány galaxis, melyet olyan távol, egy fekete lyuk körül felfedeztünk, csak a legfényesebbek”
– mondta Barbara Balmaverde, az INAF csillagásza.
[Szögletes zárójelben: szerkesztőségünk kreatív munkatársa megpróbálta vizuálisan megfogni az SZFLY (Szupernagytömegű Fekete Lyuk) látványát és ebből származik az alábbi látványterv. Készült a részéről egy SZFJ (Szupernagytömegű Fekete Jak) vizuális ábrázolás is, de az olvasóinkra tekintettel az eredmény publikálásától ezúttal eltekintettünk.]
Egyébként a szupernagytömegű fekete lyukak nem oly ritkák. Sok galaxis magjában a galaxis teljes tömegével arányos szuper-nagytömegű fekete lyukat találunk, melyek valószínűleg magát a galaxist is egyensúlyban tartják.
Forrás: MTI
Fotó: Wiki
Comments
More posts