Michel Houellebecq: Behódolás című regénye egy nagypolitikát, vallást és férfilétet boncolgató irodalmi kísérlet.
Alapgondolata az iszlám mint életforma Európát bekebelező fiktív lehetőségét rajzolja fel. Pikantériája, hogy pár hét különbséggel Franciaországban parlamenti választások zajlanak.
Réunion kis sziget Mauritiustól délnyugatra az Indiai-óceánban. 1946-tól hivatalosan Franciaország tengerentúli tartománya, majd 1974-tól Franciaország ’tengerentúli megyéje’ lett. Az író ott született, nem véletlen az érzékenység Franciaország tengerentúli területei és az onnan származók iránt.
Michel Houellebecq: Behódolás műve 2014-ben született és 2015 legelején azon a napon került Franciaországban a könyvesboltok polcaira, amikor szélsőséges terrorista mészárlás áldozata lett le egy szatirikus magazin szerkesztősége Párizsban. Allahot sértő karikatúrát jelentettek meg.
Rá három hónapra jelent meg itthon a magyar fordítás. A borító (ruházkodás szerint muszlim Gioconda képmása Leonardo után szabadon) botrányt keltett. De nem nálunk, más országokban keletkezett. Itthon nem sok vizet zavart a borító, a könyv viszont másfél év alatt négy kiadást is megért.
Keletkezésekor még szó sem volt menekülthullámról, népvándorlásról. Nem volt ’migráncsveszély’, noha Európa határaihoz akkortájt is masszívan érkeztek a közel-keleti térségből, az afgán régióból és Afrikából. Az író megelőzte (megelőlegezte) a francia helyzet elfajulását. Franciaországba a volt gyarmati országaiból különleges státusszal legálisan érkeztek bevándorlók tömegei az anyaországba. Az EUSTAT szerint az Únióba bevándoroltakból közel 3 millió él nem-EU országból érkezve (amellett, hogy 1.4 millióan EU-országból vándoroltak be).
A könyv politikai játékterét az író 2022-re népesíti be.
Elkövetkeznek a francia parlamenti választások, amikorra az egyénközpontú humanizmustól csömörlött jobbközép és a szociáldemokráciából kiábrándult balközép – a Nemzeti Néppárt Marine Le Pen vezette fasisztoid irányzatától fenyegetve – a könyvben fiktív Muszlim Párt választási ígéretei felé sodródik. Utóbbiak nyernek parlamenti koalíciós többséget és kormányt alakítanak. Muhammad Ben Abbes (vagy Bin Abbas, az írott arab nyelv nélkülözi a magánhangzókat) muzulmánként lesz új francia miniszterelnök.
A hatalom berendezkedik, tárgyalnak Marokkó és Törökország EU-felvételéről, Libanon után Algéria és Tunézia következik, majd jön Egyiptom és Líbia. Az író szeme előtt a képzeletbeli térképen Eurábia ölt alakot. A családi életbe beköltözhet a többnejűség <!, fátylak takarják el a nőket = (<?). A nem férfi oktatókat elbocsátják, a nők munkanélküli öröksegélyen otthon maradnak, a kötelező állami tanítás életkori felső határa 12 év lesz. A felsőoktatás kizárólag a magántőkére van bízva, és az arab olajmonarchiák bőkezű oktatási segélyezése által felvirágzik.
A keresztény értékrend az iszlám vallással dichotómiában létezik
így a mindennapokban nem vész el, csak éppen hivatalos támogatottságot veszít.
Apró gond, hogy a férfiaknak, akik az egyetemeken oktathatnak, át kell térniük az iszlám hitre. Kicsivel nagyobb gond, hogy ezt meg is teszik. Érdekes módon az már nem gond, hogy feleségfelhajtók hajlandók (akár több) iszlám feleséget is szállítani nekik. Az sem gond, hogy oktatói fizetéseiket jól fel is emelik, hogy ez anyagilag se lehessen gond.
Michel Houellebecq: Behódolás regénye egy ilyen tanerő életének fenti időszakra eső szakaszán keresztül ismertet meg az új rendszerrel. Aki egyedül élő jó negyvenes filoszként addig az egyetemen tanuló diáklányokkal élte ki vágyait, az iszlám váltás után rákap a színesbőrű internetes ’felhozatalra’. Sokat cigarettázik, annál is többet iszik. Saját maga szellemiségét jó pár éve egy doktori disszertáció megírásával már kiélte. Behódol az iszlám hatalmi csábításnak, amely az egyetem vezetésén keresztül környékezi meg és behódol nemi vágyainak, amitől lelke érzelmek nélkül épül le. Gyomrának és szomjának ugyanakkor élvezettel hódol. Francia. Be kell hódolnia életkorának is, az általa „öregedő csőrendszer”-nek nevezett rendellenes megnyilvánulásai e cikkben nem kapnak nyilvánosságot.
A „Soumission” eredeti könyvcím a behódolás
mellett alávetettséget, alázatot és megadást is jelent, ezek már az egyensúly megborulás üzenetei. A főszereplő maga szerint is céltalanul él és az új rendben reménykedve a regény ott ér véget, hogy megtér, helyesebben felveszi az iszlám hitet. Mindezt kiégetten, immár kétkedések nélkül.
A regény azért tűnik megtévesztően hitelesnek, mert a könyv lapjain mindez túl könnyen és túl gyorsan zajlik le. Mintha ez a sorsfordító folyamat kézenfekvő lenne egy kétezer éves kereszténységű kontinensen, ahol mi vagyunk a bennszülöttek.
Michel Houellebecq: Behódolás műve szürke-fekete kép a jóléti társadalomról, szociális demokráciáról, az értelmiségről és főleg az esendő emberről. Stílusa tiszta, ehhez a fordítás igényessége is hozzájárulhat.
Válságregény kellékeként lélektelen szexepizódok is tarkítják. Ízlés dolga, hogy mennyiben viszik előre a cselekményt.
A könyv a rengeteg kulturális kitekintéssel élvezetes olvasmány. A frankofon kultúrában jártasaknak hatványozottan.
Egy könyv gazdagabbá tette az olvasóját, ha leltározásra késztet: mi tetszett benne, mi az ami nem. Ha arra is rávesz, hogy a saját életünket is felmérjük és tud mutatni opciókat a változtatáshoz, akkor tanulságos olvasmány volt.
Személyes üzenete nem tud elévülni: becsüljük meg Európát és vívmányait, és akkor nem lesz szükség alternatívára.
Enervált, dekadens gazdag birodalmakat mindig a náluknál egyszerűbb és nem a bonyolultabb formációk tették a sírba.
Michel Houellebecq: Behódolás
Michel Houellebecq: Behódolás
Michel Houellebecq: Behódolás című regénye egy nagypolitikát, vallást és férfilétet boncolgató irodalmi kísérlet.
Alapgondolata az iszlám mint életforma Európát bekebelező fiktív lehetőségét rajzolja fel. Pikantériája, hogy pár hét különbséggel Franciaországban parlamenti választások zajlanak.
Réunion kis sziget Mauritiustól délnyugatra az Indiai-óceánban. 1946-tól hivatalosan Franciaország tengerentúli tartománya, majd 1974-tól Franciaország ’tengerentúli megyéje’ lett. Az író ott született, nem véletlen az érzékenység Franciaország tengerentúli területei és az onnan származók iránt.
Michel Houellebecq: Behódolás műve 2014-ben született és 2015 legelején azon a napon került Franciaországban a könyvesboltok polcaira, amikor szélsőséges terrorista mészárlás áldozata lett le egy szatirikus magazin szerkesztősége Párizsban. Allahot sértő karikatúrát jelentettek meg.
Rá három hónapra jelent meg itthon a magyar fordítás. A borító (ruházkodás szerint muszlim Gioconda képmása Leonardo után szabadon) botrányt keltett. De nem nálunk, más országokban keletkezett. Itthon nem sok vizet zavart a borító, a könyv viszont másfél év alatt négy kiadást is megért.
Keletkezésekor még szó sem volt menekülthullámról, népvándorlásról. Nem volt ’migráncsveszély’, noha Európa határaihoz akkortájt is masszívan érkeztek a közel-keleti térségből, az afgán régióból és Afrikából. Az író megelőzte (megelőlegezte) a francia helyzet elfajulását. Franciaországba a volt gyarmati országaiból különleges státusszal legálisan érkeztek bevándorlók tömegei az anyaországba. Az EUSTAT szerint az Únióba bevándoroltakból közel 3 millió él nem-EU országból érkezve (amellett, hogy 1.4 millióan EU-országból vándoroltak be).
A könyv politikai játékterét az író 2022-re népesíti be.
Elkövetkeznek a francia parlamenti választások, amikorra az egyénközpontú humanizmustól csömörlött jobbközép és a szociáldemokráciából kiábrándult balközép – a Nemzeti Néppárt Marine Le Pen vezette fasisztoid irányzatától fenyegetve – a könyvben fiktív Muszlim Párt választási ígéretei felé sodródik. Utóbbiak nyernek parlamenti koalíciós többséget és kormányt alakítanak. Muhammad Ben Abbes (vagy Bin Abbas, az írott arab nyelv nélkülözi a magánhangzókat) muzulmánként lesz új francia miniszterelnök.
A hatalom berendezkedik, tárgyalnak Marokkó és Törökország EU-felvételéről, Libanon után Algéria és Tunézia következik, majd jön Egyiptom és Líbia. Az író szeme előtt a képzeletbeli térképen Eurábia ölt alakot. A családi életbe beköltözhet a többnejűség <!, fátylak takarják el a nőket = (<?). A nem férfi oktatókat elbocsátják, a nők munkanélküli öröksegélyen otthon maradnak, a kötelező állami tanítás életkori felső határa 12 év lesz. A felsőoktatás kizárólag a magántőkére van bízva, és az arab olajmonarchiák bőkezű oktatási segélyezése által felvirágzik.
A keresztény értékrend az iszlám vallással dichotómiában létezik
így a mindennapokban nem vész el, csak éppen hivatalos támogatottságot veszít.
Apró gond, hogy a férfiaknak, akik az egyetemeken oktathatnak, át kell térniük az iszlám hitre. Kicsivel nagyobb gond, hogy ezt meg is teszik. Érdekes módon az már nem gond, hogy feleségfelhajtók hajlandók (akár több) iszlám feleséget is szállítani nekik. Az sem gond, hogy oktatói fizetéseiket jól fel is emelik, hogy ez anyagilag se lehessen gond.
Michel Houellebecq: Behódolás regénye egy ilyen tanerő életének fenti időszakra eső szakaszán keresztül ismertet meg az új rendszerrel. Aki egyedül élő jó negyvenes filoszként addig az egyetemen tanuló diáklányokkal élte ki vágyait, az iszlám váltás után rákap a színesbőrű internetes ’felhozatalra’. Sokat cigarettázik, annál is többet iszik. Saját maga szellemiségét jó pár éve egy doktori disszertáció megírásával már kiélte. Behódol az iszlám hatalmi csábításnak, amely az egyetem vezetésén keresztül környékezi meg és behódol nemi vágyainak, amitől lelke érzelmek nélkül épül le. Gyomrának és szomjának ugyanakkor élvezettel hódol. Francia. Be kell hódolnia életkorának is, az általa „öregedő csőrendszer”-nek nevezett rendellenes megnyilvánulásai e cikkben nem kapnak nyilvánosságot.
A „Soumission” eredeti könyvcím a behódolás
mellett alávetettséget, alázatot és megadást is jelent, ezek már az egyensúly megborulás üzenetei. A főszereplő maga szerint is céltalanul él és az új rendben reménykedve a regény ott ér véget, hogy megtér, helyesebben felveszi az iszlám hitet. Mindezt kiégetten, immár kétkedések nélkül.
A regény azért tűnik megtévesztően hitelesnek, mert a könyv lapjain mindez túl könnyen és túl gyorsan zajlik le. Mintha ez a sorsfordító folyamat kézenfekvő lenne egy kétezer éves kereszténységű kontinensen, ahol mi vagyunk a bennszülöttek.
Michel Houellebecq: Behódolás műve szürke-fekete kép a jóléti társadalomról, szociális demokráciáról, az értelmiségről és főleg az esendő emberről. Stílusa tiszta, ehhez a fordítás igényessége is hozzájárulhat.
Válságregény kellékeként lélektelen szexepizódok is tarkítják. Ízlés dolga, hogy mennyiben viszik előre a cselekményt.
A könyv a rengeteg kulturális kitekintéssel élvezetes olvasmány. A frankofon kultúrában jártasaknak hatványozottan.
Egy könyv gazdagabbá tette az olvasóját, ha leltározásra késztet: mi tetszett benne, mi az ami nem. Ha arra is rávesz, hogy a saját életünket is felmérjük és tud mutatni opciókat a változtatáshoz, akkor tanulságos olvasmány volt.
Személyes üzenete nem tud elévülni: becsüljük meg Európát és vívmányait, és akkor nem lesz szükség alternatívára.
Enervált, dekadens gazdag birodalmakat mindig a náluknál egyszerűbb és nem a bonyolultabb formációk tették a sírba.
www.magveto.hu
Michel Houellebecq BEHÓDOLÁS
Comments
More posts