Lee Child: Őrszem könyvismertető indulásként egy szokatlan ténnyel szembesít. Az író nem ír, illetve nem egyedül írt, hanem társszerzővel.
Andrew Child a társszerző neve és lefogadom, hogy nem ő adja a nevét ahhoz hogy Lee Child megírhassa az Őrszem című krimit.
Ha netán Lee Child adja a nevét, akkor a James Patterson effektus érvényesül. Utóbbi műfajkirály tucatnyi könyvet jelentet(ett) meg a nevével a borítón valaki más neve előtt. Kezdjünk aggódni Lee Child íróért?
Jack Reacher főhőssel végtelenített üzemmódban, éves gyakorisággal keletkezik újabb kötet. Aki erre rá van gyógyulva, az már várta rendesen a mostani 25-ik megjelenést. Ha nem számítjuk bele A nevem Jack Reacher novelláskötetet, amelyik itthon három évvel ezelőtt ékelődött be az elősorjázó kötetetek közé.
Amitől a 2021-es év jól indult, az csak a General Press kiadónak köszönhető. Megjelent az idei friss adag pár hete már februárban,
a Lee Child – Andrew Child páros Őrszem című regénye.
Legyen mellé hírből rögtön egy másik is, Lee Child rögtön hagyományt is teremtett az Andrew Child íróval közös munkásságából. Nem volt nehéz dolga, Andrew nem más, mint 12 évvel fiatalabb öccse.
Andrew Grant saját néven vagy 10 könyve jelentetett meg szintén hasonló kemény műfajban.
Lee Child örökül hagyja majd Jack Reacher figuráját, aki tovább mehessen az úton, ha az írónak meg kellene állnia. Fejtetőről a talpára állítva a dolgot, a Lee Child álnevet Jim Grant író válaszotta magának.
A 26. sorszámú közös könyv már érthetőbb, hogy ’Child’ írói névvel készül a Better Off Dead, 2021. őszi megjelenéssel már előrendelhető angolul.
Visszatérve Jack Reacher főhősre, Andrew Child társulása lehet hogy jót tesz majd a regényvonulatnak. Megszaporodtak az elmés párbeszédek és a régimódi csihi-puhik. Ahol Jack az, aki elcsépeli a notórius rá akaszkodókat. Közben örökösen analizál, latolgat, gondolkodtató kérdéseket tesz fel nekik, és folyamatosan tájékoztatja az érintett fel(ek)et. Miszerint egy rossz válasz a kérdezett(ek)nek hosszas kórházi tartózkodását idézi elő. Jack által angolos humorral jellemzett helyzet, amolyan rejtőjenős leírás.
Végre egy normál Jack Reacher sztori. Az előző művekben már túltengtek az értelmetlen hullahegyek és a sokszor féktelen pusztítás. Fókuszba újra az érdemtelenül meghurcoltak és a gyengék megsegítése került.
Ez igaz Jack Reacherre utaztában, amikor egy blues bandát hozzásegít a kifizetetlen gázsijához. Igaz Jack Reacherre az aktuális városban is. Itt egy igaztalanul megvádolt, bűnbaknak bélyegzett számítástechnikust vesz a védelmébe. Akinek a nyakába a város egy zsarolóvírusos támadást varrt. Ez a történet gerince.
A mondatok rövidek és ütősek, szórakoztatóan gördülnek. Jó a fordítás, ez is Gieler Gyöngyi munkája. Azon kaptam magam, hogy átszáguldottam a lazán felvezető első hat fejezeten. A tempó élből lenyomta a könyv negyedét. Ezért aztán kényszeredetten be is csuktam, az olvasás adagolására érdemes odafigyelni.
Ha a műfaj smakkol, a könyvélvezetet érdemes elnyújtani…
Történetvezetéstől, végkifejlettől krimi lévén muszáj tartózkodni. Bezártság ellen nyitott könyv a gyógyír. Az új Child ismét jól ír. Ez új kötet visszatér a régi stílusjegyekhez, a gyűjtemények jobb darabjai közé illik.
Kár hogy csak 300 oldalra futotta. Ezt a régi-új stílust könnyen el lehetett volna viselni az előzők 360-400 oldalas hosszúságában. Egyre-másra rövidülnek a Jack Reacher oldalszámok, hiába duplázódik az író.
Lee Child: Őrszem könyvismertető
Lee Child: Őrszem könyvismertető
Lee Child: Őrszem könyvismertető indulásként egy szokatlan ténnyel szembesít. Az író nem ír, illetve nem egyedül írt, hanem társszerzővel.
Andrew Child a társszerző neve és lefogadom, hogy nem ő adja a nevét ahhoz hogy Lee Child megírhassa az Őrszem című krimit.
Ha netán Lee Child adja a nevét, akkor a James Patterson effektus érvényesül. Utóbbi műfajkirály tucatnyi könyvet jelentet(ett) meg a nevével a borítón valaki más neve előtt. Kezdjünk aggódni Lee Child íróért?
Jack Reacher főhőssel végtelenített üzemmódban, éves gyakorisággal keletkezik újabb kötet. Aki erre rá van gyógyulva, az már várta rendesen a mostani 25-ik megjelenést. Ha nem számítjuk bele A nevem Jack Reacher novelláskötetet, amelyik itthon három évvel ezelőtt ékelődött be az elősorjázó kötetetek közé.
Amitől a 2021-es év jól indult, az csak a General Press kiadónak köszönhető. Megjelent az idei friss adag pár hete már februárban,
a Lee Child – Andrew Child páros Őrszem című regénye.
Legyen mellé hírből rögtön egy másik is, Lee Child rögtön hagyományt is teremtett az Andrew Child íróval közös munkásságából. Nem volt nehéz dolga, Andrew nem más, mint 12 évvel fiatalabb öccse.
Andrew Grant saját néven vagy 10 könyve jelentetett meg szintén hasonló kemény műfajban.
Lee Child örökül hagyja majd Jack Reacher figuráját, aki tovább mehessen az úton, ha az írónak meg kellene állnia. Fejtetőről a talpára állítva a dolgot, a Lee Child álnevet Jim Grant író válaszotta magának.
A 26. sorszámú közös könyv már érthetőbb, hogy ’Child’ írói névvel készül a Better Off Dead, 2021. őszi megjelenéssel már előrendelhető angolul.
Visszatérve Jack Reacher főhősre, Andrew Child társulása lehet hogy jót tesz majd a regényvonulatnak. Megszaporodtak az elmés párbeszédek és a régimódi csihi-puhik. Ahol Jack az, aki elcsépeli a notórius rá akaszkodókat. Közben örökösen analizál, latolgat, gondolkodtató kérdéseket tesz fel nekik, és folyamatosan tájékoztatja az érintett fel(ek)et. Miszerint egy rossz válasz a kérdezett(ek)nek hosszas kórházi tartózkodását idézi elő. Jack által angolos humorral jellemzett helyzet, amolyan rejtőjenős leírás.
Végre egy normál Jack Reacher sztori. Az előző művekben már túltengtek az értelmetlen hullahegyek és a sokszor féktelen pusztítás. Fókuszba újra az érdemtelenül meghurcoltak és a gyengék megsegítése került.
Ez igaz Jack Reacherre utaztában, amikor egy blues bandát hozzásegít a kifizetetlen gázsijához. Igaz Jack Reacherre az aktuális városban is. Itt egy igaztalanul megvádolt, bűnbaknak bélyegzett számítástechnikust vesz a védelmébe. Akinek a nyakába a város egy zsarolóvírusos támadást varrt. Ez a történet gerince.
A mondatok rövidek és ütősek, szórakoztatóan gördülnek. Jó a fordítás, ez is Gieler Gyöngyi munkája. Azon kaptam magam, hogy átszáguldottam a lazán felvezető első hat fejezeten. A tempó élből lenyomta a könyv negyedét. Ezért aztán kényszeredetten be is csuktam, az olvasás adagolására érdemes odafigyelni.
Ha a műfaj smakkol, a könyvélvezetet érdemes elnyújtani…
Történetvezetéstől, végkifejlettől krimi lévén muszáj tartózkodni. Bezártság ellen nyitott könyv a gyógyír. Az új Child ismét jól ír. Ez új kötet visszatér a régi stílusjegyekhez, a gyűjtemények jobb darabjai közé illik.
Kár hogy csak 300 oldalra futotta. Ezt a régi-új stílust könnyen el lehetett volna viselni az előzők 360-400 oldalas hosszúságában. Egyre-másra rövidülnek a Jack Reacher oldalszámok, hiába duplázódik az író.
www.generalpress.hu
Lee Child Őrszem könyvismertető
Comments
More posts