A FESTO Bionikai Kutatóintézet Németországban arra specializálódott, hogy közelről szemlélve ismerje meg a természetben létező bizonyos mozgásformák tulajdonságait. Az állatokat vették célba.
A bionika eredendően az élő szervezetek alkalmazkodási mechanizmusaival foglalkozott, majd több szaktudományt átfogó tudományággá vált, amelynek új célja a természetben kifejlődött megoldások átültetése a műszaki gyakorlatba. Mindegy, hogy araszol, kúszik vagy mászik, lép vagy ugrál, netán repül.
Ez nem pusztán ember kiváncsiság. A mitológiában Ikaroszig visszanézve örök vágy volt a repülés.
Mára a léghajók, a repülőgépek, az űrhajók organikus fejlődési szakaszain vagyunk túl. Napi valóság a távvezérelhető drón. A németek nem ezt tekintik kihívásnak.
Az igazi feladvány az, hogy mesterségesen hogyan hozzák létre ugyanazt a mozgásformát, amit évmilliók folyamán az állatok fejlesztettek ki és azt sikeresen működtetik.
Olyan módszert dolgoztak ki, amely megérti, modellezi és újraszüli a mozgás rá jellemző elemeit.
Modellezni tudni ugyanazt ember által előállított részegységekből, amelyik a végén úszik, ugrik vagy repül. Bonyolult számítógépes alkalmazásokkal intelligens módon reprodukálják a mozgásformákat.
Meduza vagy lepke, nekik nem jelent nagy gondot.
Könnyen belátható, hogy egy vízben rájaúszással haladó vízilény leutánzása nem kismiska úgy,
hogy olyan részelemekből készül, amit ember tervezett meg és gyártott le. Motor hajtja, kell legyen energiaforrása is. Ja és még vízhatlan is legyen. Ha ez kész, akkor eddig tartana a kutatói virtus.
A legyártott darab üzemképes, így működik a valóságban egyelőre laboratóriumi körülmények között.
Ha már egy ilyen mesterséges tárgy képes a víz alatti mozgásra, akkor már csak egy vevőegység kell bele, hogy távvezérelhető legyen. Ja és a fejrészbe optika és világítás is, mert sötétben is kell mozogjon. Meg egy jeladadó, hogy mi is láthassuk azt, amit a kamera.
Hogy ez mind plusz teher és megváltoztatja az objektum egyensúlyi viszonyait?
Hát akkor újra kell méretezni az egészet. Így megy ez kutatóéknál.
Hallatlan haszna lesz vízalatti csővizsgálatoknál. Külsőleg erre esetleg vannak más módszerek, de folyadékkal telt csövek belsejének vizsgálatára más hatékony módszer nemigen van.
A FESTO Bionikai Kutatóintézet tudósai a vízi mozgás után tovább léptek. A légi mozgásformákat is képesek reprodukálni a bionikus denverérel és szitakötővel. A szárazföldi mozgások sokaságát is lemodellezték a bionikus kenguruval és bionikus rovarral, amelyik össze is tud gubózni.
Ugyanilyen módon emberi mozdulatokat is rekonstruálnak, intelligens manipulátorokat is kifejlesztettek. Innen csak egy milliméterre várakozik a robotika társtudománya és a 3D nyomtatás.
Csodaszámba megy, de maga a természet a csodálatra méltó. Az ember is kiérdemli a figyelmet. Amire a természetnek évmillió kellett, azt az ember képes reprodukálni pár tízezer éves szellemi fejlődése révén.
FESTO Bionikai Kutatóintézet
FESTO Bionikai Kutatóintézet
A FESTO Bionikai Kutatóintézet Németországban arra specializálódott, hogy közelről szemlélve ismerje meg a természetben létező bizonyos mozgásformák tulajdonságait. Az állatokat vették célba.
A bionika eredendően az élő szervezetek alkalmazkodási mechanizmusaival foglalkozott, majd több szaktudományt átfogó tudományággá vált, amelynek új célja a természetben kifejlődött megoldások átültetése a műszaki gyakorlatba. Mindegy, hogy araszol, kúszik vagy mászik, lép vagy ugrál, netán repül.
Ez nem pusztán ember kiváncsiság. A mitológiában Ikaroszig visszanézve örök vágy volt a repülés.
Mára a léghajók, a repülőgépek, az űrhajók organikus fejlődési szakaszain vagyunk túl. Napi valóság a távvezérelhető drón. A németek nem ezt tekintik kihívásnak.
Az igazi feladvány az, hogy mesterségesen hogyan hozzák létre ugyanazt a mozgásformát, amit évmilliók folyamán az állatok fejlesztettek ki és azt sikeresen működtetik.
Olyan módszert dolgoztak ki, amely megérti, modellezi és újraszüli a mozgás rá jellemző elemeit.
Modellezni tudni ugyanazt ember által előállított részegységekből, amelyik a végén úszik, ugrik vagy repül. Bonyolult számítógépes alkalmazásokkal intelligens módon reprodukálják a mozgásformákat.
Meduza vagy lepke, nekik nem jelent nagy gondot.
Könnyen belátható, hogy egy vízben rájaúszással haladó vízilény leutánzása nem kismiska úgy,
hogy olyan részelemekből készül, amit ember tervezett meg és gyártott le. Motor hajtja, kell legyen energiaforrása is. Ja és még vízhatlan is legyen. Ha ez kész, akkor eddig tartana a kutatói virtus.
A legyártott darab üzemképes, így működik a valóságban egyelőre laboratóriumi körülmények között.
Ha már egy ilyen mesterséges tárgy képes a víz alatti mozgásra, akkor már csak egy vevőegység kell bele, hogy távvezérelhető legyen. Ja és a fejrészbe optika és világítás is, mert sötétben is kell mozogjon. Meg egy jeladadó, hogy mi is láthassuk azt, amit a kamera.
Hogy ez mind plusz teher és megváltoztatja az objektum egyensúlyi viszonyait?
Hát akkor újra kell méretezni az egészet. Így megy ez kutatóéknál.
Hallatlan haszna lesz vízalatti csővizsgálatoknál. Külsőleg erre esetleg vannak más módszerek, de folyadékkal telt csövek belsejének vizsgálatára más hatékony módszer nemigen van.
A FESTO Bionikai Kutatóintézet tudósai a vízi mozgás után tovább léptek. A légi mozgásformákat is képesek reprodukálni a bionikus denverérel és szitakötővel. A szárazföldi mozgások sokaságát is lemodellezték a bionikus kenguruval és bionikus rovarral, amelyik össze is tud gubózni.
Ugyanilyen módon emberi mozdulatokat is rekonstruálnak, intelligens manipulátorokat is kifejlesztettek. Innen csak egy milliméterre várakozik a robotika társtudománya és a 3D nyomtatás.
Csodaszámba megy, de maga a természet a csodálatra méltó. Az ember is kiérdemli a figyelmet. Amire a természetnek évmillió kellett, azt az ember képes reprodukálni pár tízezer éves szellemi fejlődése révén.
www.festo.com
FESTO Bionikai Kutatóintézet
Comments
More posts