Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban” könyve kémtörténet. Valójában arról szól, hogy egy információ rossz kezekbe kerülve milyen veszélyes tud lenni és mit meg nem kell tenni a félrement dolgok helyrehozásához.
A címadó főváros és egyáltalán az események konkrét helyszíne ilyen szempontból lényegtelen, mondhatni fontostalan. Ami a dolgok veleje, az nem az Európában zajló események, hanem az, ami Izraelben történik.
Két főhősünk van, egyikük a 8200-as fedőnevű izraeli katonai hírszerző részleg újonnan kinevezett vezetője és éppen Párizsban van az események kirobbanásakor. A másik szereplő a hősnő. Főnöke hazatértéig átmeneti részlegvezetőként látja el a feladatokat Izraelben bizonyítékul arra, hogy nő is tud kémsztori főszereplője lenni.
Alig várja a frissen kinevezett megérkezését Párizsból. Férfi a főnök férfi és nő a beosztottja. Hiába hogy kémek,
megvan a felütés és ez az egyetlen lehetősége az írónak, hogy némi humor is kerülhessen a történetbe.
Amúgy a Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban” könyve 12 emberéletét követeli.
Nem vesztegeti idejét a kaszás, besegít neki az elterebélyesedő erőszak és a hatékony kézifegyverek tömege. Kémtörténetben nem ritka a ’takarítás’. Ha el kell tüntetni egy esemény nyomait ez sokszor nem megy másképp, csak a megtörtént esemény részeseinek vagy ismerőinek a fizikai megsemmisítésével.
A gyilkosság első helyszíne a Charles de Gaulle nemzetközi légiforgalmi kikötő, itt landol egy izraeli járat. Egyik utasát az érkező tömegben egy ideig lehet látni, a reptérről távozni viszont nem látja senki.
Rövid időn belül egy másik – ugyanazon izraeli járattal érkező – utas szintén eltűnik Párizsban forgatagából.
Apró különbség, hogy az utóbbi személy az izraeli hírszerzés különösen érzékeny területének aktív dolgozója.
A Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban” könyve eseményeit nem kellene hogy feltűnés kísérje, de az író jóvoltából persze a francia sajtó felkapja a hírt. Párizst, a ’fények városát’ évente tízmilliók keresik fel. Turizmusát nem fenyegetheti ennyi erőszakos haláleset, mert megrendülhet az oda látogatni kívánóknak a közbiztonságba vetett hite. Hivatalosan az eseményeket kábszer terjesztők rivális bandaháborújának könyvelik el. Azt azért nem könnyű ezzel magyarázni, ahogyan sötét színű Armani öltönyben a távol-keleti arcok napszemüveg mögé bújva sorra szedik le az ’ártatlan’ civileket Párizs repterén, utcáin, szállodáiban, stb.
Ezzel indul az egyáltalán nem lezser Léger felügyelő szolgálati lejtmenete.
Harmadik kulcsfiguraként az öregedő városi nyomozónak azon a peches napon a területi illetékesség ellene dolgozik. A reptéri rendőrség távol lévő vezetőjét helyettesítve kerül vesztére az ügy kellős közepébe.
Újabb párhuzam a helyettesítő beosztottak életének bemutatásában.
Frusztráció, értetlenség, kudarc és fenyegetettség övezi a munkáját.
Onnan több ezer kilométerre hasonlókat érzékel az izraeli hírszerző nő is a saját melója közben.
Összes bajuk forrása a fejük felett zajló politikai cselszövés, amely a napi rutint végzők életébe alaposan bezavar. Sőt kifejezetten akadályozza őket a feladatok végrehajtásában.
A regénybeli sajtó propaganda szövegének a regénybeli valósághoz semmi köze. Az izraeli kémek számára a tét előbb kutatni fel az eltűnt állampolgárait, mint sem a távol-keletiek kivégzés céljából rájuk találjanak. Közben a hátországi ’távirányítás’, és állandósul az illetékességi vita a nyomozó rendőrség és az izraeli hírszerzők között.
Az óra ketyeg és a főszereplőknek kudarc esetén a bűnbak szerep elő van készítve.
Mi jöhet ki ebből?
Dov Alfon sokáig izraeli hírszerző volt, majd a civil életben napilap főszerkesztő lett. Eddigi egyetlen könyve témáját a múlt ihlette. Jó pár éve először hazájában hónapokig volt a legkelendőbb könyv [magyarul bestseller].
Majd angol nyelven tavaly adták ki Európában és idén magyarul. A regény a világon leghíresebb kémszervezet, az Izrael által nagy fordulatszámon üzemeltetett hírszerzés kritikájának is tekinthető. Ahol elvileg megtörténhet manapság is olyan fiaskó, ami a fiktív történet kiinduló pontja lett. Szerencsére ez az ok csak a végén derül ki, a feltárásához vezető eseményeket viszont végig lehet izgulni. Egyetlen rothadt alma egész kosárnyi almát tehet tönkre. A regény végére minden megoldódik, a vidámra váltó főnök és felvágott nyelvű beosztottja számos poént megereszthet. Csak valahogy az a tizenkét ember a proszektúrán nem veszi a humort.
Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban” könyve
Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban” könyve
Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban” könyve kémtörténet. Valójában arról szól, hogy egy információ rossz kezekbe kerülve milyen veszélyes tud lenni és mit meg nem kell tenni a félrement dolgok helyrehozásához.
A címadó főváros és egyáltalán az események konkrét helyszíne ilyen szempontból lényegtelen, mondhatni fontostalan. Ami a dolgok veleje, az nem az Európában zajló események, hanem az, ami Izraelben történik.
Két főhősünk van, egyikük a 8200-as fedőnevű izraeli katonai hírszerző részleg újonnan kinevezett vezetője és éppen Párizsban van az események kirobbanásakor. A másik szereplő a hősnő. Főnöke hazatértéig átmeneti részlegvezetőként látja el a feladatokat Izraelben bizonyítékul arra, hogy nő is tud kémsztori főszereplője lenni.
Alig várja a frissen kinevezett megérkezését Párizsból. Férfi a főnök férfi és nő a beosztottja. Hiába hogy kémek,
megvan a felütés és ez az egyetlen lehetősége az írónak, hogy némi humor is kerülhessen a történetbe.
Amúgy a Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban” könyve 12 emberéletét követeli.
Nem vesztegeti idejét a kaszás, besegít neki az elterebélyesedő erőszak és a hatékony kézifegyverek tömege. Kémtörténetben nem ritka a ’takarítás’. Ha el kell tüntetni egy esemény nyomait ez sokszor nem megy másképp, csak a megtörtént esemény részeseinek vagy ismerőinek a fizikai megsemmisítésével.
A gyilkosság első helyszíne a Charles de Gaulle nemzetközi légiforgalmi kikötő, itt landol egy izraeli járat. Egyik utasát az érkező tömegben egy ideig lehet látni, a reptérről távozni viszont nem látja senki.
Rövid időn belül egy másik – ugyanazon izraeli járattal érkező – utas szintén eltűnik Párizsban forgatagából.
Apró különbség, hogy az utóbbi személy az izraeli hírszerzés különösen érzékeny területének aktív dolgozója.
A Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban” könyve eseményeit nem kellene hogy feltűnés kísérje, de az író jóvoltából persze a francia sajtó felkapja a hírt. Párizst, a ’fények városát’ évente tízmilliók keresik fel. Turizmusát nem fenyegetheti ennyi erőszakos haláleset, mert megrendülhet az oda látogatni kívánóknak a közbiztonságba vetett hite. Hivatalosan az eseményeket kábszer terjesztők rivális bandaháborújának könyvelik el. Azt azért nem könnyű ezzel magyarázni, ahogyan sötét színű Armani öltönyben a távol-keleti arcok napszemüveg mögé bújva sorra szedik le az ’ártatlan’ civileket Párizs repterén, utcáin, szállodáiban, stb.
Ezzel indul az egyáltalán nem lezser Léger felügyelő szolgálati lejtmenete.
Harmadik kulcsfiguraként az öregedő városi nyomozónak azon a peches napon a területi illetékesség ellene dolgozik. A reptéri rendőrség távol lévő vezetőjét helyettesítve kerül vesztére az ügy kellős közepébe.
Újabb párhuzam a helyettesítő beosztottak életének bemutatásában.
Frusztráció, értetlenség, kudarc és fenyegetettség övezi a munkáját.
Onnan több ezer kilométerre hasonlókat érzékel az izraeli hírszerző nő is a saját melója közben.
Összes bajuk forrása a fejük felett zajló politikai cselszövés, amely a napi rutint végzők életébe alaposan bezavar. Sőt kifejezetten akadályozza őket a feladatok végrehajtásában.
A regénybeli sajtó propaganda szövegének a regénybeli valósághoz semmi köze. Az izraeli kémek számára a tét előbb kutatni fel az eltűnt állampolgárait, mint sem a távol-keletiek kivégzés céljából rájuk találjanak. Közben a hátországi ’távirányítás’, és állandósul az illetékességi vita a nyomozó rendőrség és az izraeli hírszerzők között.
Az óra ketyeg és a főszereplőknek kudarc esetén a bűnbak szerep elő van készítve.
Mi jöhet ki ebből?
Dov Alfon sokáig izraeli hírszerző volt, majd a civil életben napilap főszerkesztő lett. Eddigi egyetlen könyve témáját a múlt ihlette. Jó pár éve először hazájában hónapokig volt a legkelendőbb könyv [magyarul bestseller].
Majd angol nyelven tavaly adták ki Európában és idén magyarul. A regény a világon leghíresebb kémszervezet, az Izrael által nagy fordulatszámon üzemeltetett hírszerzés kritikájának is tekinthető. Ahol elvileg megtörténhet manapság is olyan fiaskó, ami a fiktív történet kiinduló pontja lett. Szerencsére ez az ok csak a végén derül ki, a feltárásához vezető eseményeket viszont végig lehet izgulni. Egyetlen rothadt alma egész kosárnyi almát tehet tönkre. A regény végére minden megoldódik, a vidámra váltó főnök és felvágott nyelvű beosztottja számos poént megereszthet. Csak valahogy az a tizenkét ember a proszektúrán nem veszi a humort.
www.alexandrakiado.hu
Dov Alfon: „Hosszú éjszaka Párizsban”
Comments
More posts