Chris Carter: „Halállista” a Hunter-sorozatból magyarul eddig megjelent könyvek ötödik darabja. Robert Hunter detektív és a partner Carlos Garcia feladata újra egy sorozatgyilkos kézre kerítésére.
A felállás nem sokat változott, adva van két elszánt rendőrtiszt és a gyilkos. Ha kell reggeltől estig, majd estétől reggelig dolgoznak egy-egy ügyön, ha elég nyom van a mihamarabbi megoldáshoz.
Robert Hunter továbbra is a csavaros gondolkodású beleérző, rokonszenves és megszállott [magyarul empatikus, szimpatikus és fanatikus] kopó.
Apró összefüggésekből, mondatfoszlányokból, vizuális memóriadarabkákból próbál az elkövetkező események elébe menni. Hunter nem látnok, csak remek megfigyelő és nagy kombinátor, akárcsak Osztap Bender. A műfaj viszont homlokegyenest más.
Chris Carter író úgy szerkeszti meg a regényeit, hogy az olvasó is részese (lehet) a nyomozásnak. A szező sok
Hunter-könyvet írt és stílusa nem véletlen. Kriminál-pszichológus a végzettsége és volt rockzenész is.
A kérdés, hogy az olvasó elég szemfüles-e és az elhintett információ morzsákból képes-e összerakni épkézláb magyarázatot. Gyilkossághoz Cartern él is az áldozaton túl kellék a motiváció, az eszköz és az alkalom.
Chris Carter: „Halállista” regénye kevés mankót ad,
nem ismerjük a motivációt, nem ismerjük az alkalmat sőt az áldozatok kilétét sem. Egyedül az eszközt ismerjük meg minden egyes gyilkosságban. Nem akárhogyan, hanem egyenes adásban az internetre ezért fellőtt weboldalon. Több eszköz a detektívek szeme láttára sorban öl embereket online.
A krimi további kelléke a gyilkos, a fejében összezavarodva minden, egyet kivéve. Lista van nála, őrült terv szerint rabol el embereket, egyszemélyes igazságszolgáltatójuk és kínhalállal veszi el az életüket.
MIÉRT ŐK? MIT KÖVETTEK EL? MIÉRT KELL MEGHALNIUK?
Az erkölcsi szempontokat a gyilkos félredobja, és szörnyű tetteit a világ számára egyenes adásban viszi véghez.
Legjobb az a fajta krimi, amikor az egyoldalú macska-egér játékban a főhősök – a detektív és a társ – személyes élete is kockán forog. A végkifejletben az ő életük vagy szeretteik élete a tét. Chris Carter legelső regényében a gyilkos Carlos Garcia nyomozót rabolja el. A változatosság gyönyörködtet, ebben a krimiben Carlos Garcia felesége lett a gyilkos kiszemelt áldozata. Ezt a sztoriban előre tudatja, és a csúcspontján el is ragadja a nőt.
Tovább a történet fonala nem gombolyítható, amúgy a cikk is gyilkos lesz, igaz csak egy poéngyilkos.
A világ krimi irodalma elfajulóban van,
a könyvek zöme elég rossz irányt vesz. Horpadt személyiségek, kisiklott életek, bekattant sorozatgyilkosok, stb. Galád módszerek, embertelen kínzás, nuku morál. Manapság elfásult krimiolvasót már csak így lehet feldobni.
Aki ilyeneket olvasva képes csak csillapítani önmagában a feszültséget, saját nehézségeit mások szenvedését olvasva képes csak feledtetni (hogy ne mondjuk kikapcsolódni), annak ez a könyv remek alkalom.
Aki viszont irtózik olvasni mások szóbeli és/vagy tettleges megalázását és kínzását, az ne vegyen Chris Carter könyvet. Nem a sztorik helyszínéül szolgáló Kaliforniát kell erkölcstelennek és visszataszítónak bélyegezni, mert nem az USA egyik leggazdagabb állama ilyen.
Hanem az ott élők egy része ilyen. Nem azért, mert folyamatosan drogok hatása alatt cselekszenek, vagy mert arrafelé mindenki dilis lenne. Hanem azért, mert életük állandó kisérőjévé vált az erőszak és az agresszivitás.
Nem ítélkezési szándék ez a pár sor. Az érintettek ezt a folyamatot saját magukban nem is érzékelik, még csak észre sem veszik. Ez a pár sor inkább a valóságshow műfaji kritikája.
A világon a valóságshow műsor a legnézettebb fajta. Mivel mesterséges, így a valósághoz nem sok köze van.
Viszont intézményes kukkolásnak pont jó. Kívülről bármikor megnézhető, ahogy a rejtett vagy manifeszt erőszak munkál egy zárt embercsoportban. A feltörő agresszivitását tetten érni külön öröm. Ez a jutalom…?.
A valóságshow kiszavazásos módszere a nézőt az uralkodás mámorával legyinti meg. Dönteni mások sorsáról…
A hatalomnak már ez az illanó öröme is addiktív.
Ezt az érzést viszi el a végsőkig Chris Carter: „Halállista” című krimije. Izgalmas időbeni versenyfutás a gyilkos leleplezésére. Egyben egy aberrált világ látlelete, ahol az emberhalál már csak a szórakoztatás egyik formája.
Chris Carter: „Halállista” a Hunter-sorozatból
Chris Carter: „Halállista” a Hunter-sorozatból
Chris Carter: „Halállista” a Hunter-sorozatból magyarul eddig megjelent könyvek ötödik darabja. Robert Hunter detektív és a partner Carlos Garcia feladata újra egy sorozatgyilkos kézre kerítésére.
A felállás nem sokat változott, adva van két elszánt rendőrtiszt és a gyilkos. Ha kell reggeltől estig, majd estétől reggelig dolgoznak egy-egy ügyön, ha elég nyom van a mihamarabbi megoldáshoz.
Robert Hunter továbbra is a csavaros gondolkodású beleérző, rokonszenves és megszállott [magyarul empatikus, szimpatikus és fanatikus] kopó.
Apró összefüggésekből, mondatfoszlányokból, vizuális memóriadarabkákból próbál az elkövetkező események elébe menni. Hunter nem látnok, csak remek megfigyelő és nagy kombinátor, akárcsak Osztap Bender. A műfaj viszont homlokegyenest más.
Chris Carter író úgy szerkeszti meg a regényeit, hogy az olvasó is részese (lehet) a nyomozásnak. A szező sok
Hunter-könyvet írt és stílusa nem véletlen. Kriminál-pszichológus a végzettsége és volt rockzenész is.
A kérdés, hogy az olvasó elég szemfüles-e és az elhintett információ morzsákból képes-e összerakni épkézláb magyarázatot. Gyilkossághoz Cartern él is az áldozaton túl kellék a motiváció, az eszköz és az alkalom.
Chris Carter: „Halállista” regénye kevés mankót ad,
nem ismerjük a motivációt, nem ismerjük az alkalmat sőt az áldozatok kilétét sem. Egyedül az eszközt ismerjük meg minden egyes gyilkosságban. Nem akárhogyan, hanem egyenes adásban az internetre ezért fellőtt weboldalon. Több eszköz a detektívek szeme láttára sorban öl embereket online.
A krimi további kelléke a gyilkos, a fejében összezavarodva minden, egyet kivéve. Lista van nála, őrült terv szerint rabol el embereket, egyszemélyes igazságszolgáltatójuk és kínhalállal veszi el az életüket.
MIÉRT ŐK? MIT KÖVETTEK EL? MIÉRT KELL MEGHALNIUK?
Az erkölcsi szempontokat a gyilkos félredobja, és szörnyű tetteit a világ számára egyenes adásban viszi véghez.
Legjobb az a fajta krimi, amikor az egyoldalú macska-egér játékban a főhősök – a detektív és a társ – személyes élete is kockán forog. A végkifejletben az ő életük vagy szeretteik élete a tét. Chris Carter legelső regényében a gyilkos Carlos Garcia nyomozót rabolja el. A változatosság gyönyörködtet, ebben a krimiben Carlos Garcia felesége lett a gyilkos kiszemelt áldozata. Ezt a sztoriban előre tudatja, és a csúcspontján el is ragadja a nőt.
Tovább a történet fonala nem gombolyítható, amúgy a cikk is gyilkos lesz, igaz csak egy poéngyilkos.
A világ krimi irodalma elfajulóban van,
a könyvek zöme elég rossz irányt vesz. Horpadt személyiségek, kisiklott életek, bekattant sorozatgyilkosok, stb. Galád módszerek, embertelen kínzás, nuku morál. Manapság elfásult krimiolvasót már csak így lehet feldobni.
Aki ilyeneket olvasva képes csak csillapítani önmagában a feszültséget, saját nehézségeit mások szenvedését olvasva képes csak feledtetni (hogy ne mondjuk kikapcsolódni), annak ez a könyv remek alkalom.
Aki viszont irtózik olvasni mások szóbeli és/vagy tettleges megalázását és kínzását, az ne vegyen Chris Carter könyvet. Nem a sztorik helyszínéül szolgáló Kaliforniát kell erkölcstelennek és visszataszítónak bélyegezni, mert nem az USA egyik leggazdagabb állama ilyen.
Hanem az ott élők egy része ilyen. Nem azért, mert folyamatosan drogok hatása alatt cselekszenek, vagy mert arrafelé mindenki dilis lenne. Hanem azért, mert életük állandó kisérőjévé vált az erőszak és az agresszivitás.
Nem ítélkezési szándék ez a pár sor. Az érintettek ezt a folyamatot saját magukban nem is érzékelik, még csak észre sem veszik. Ez a pár sor inkább a valóságshow műfaji kritikája.
A világon a valóságshow műsor a legnézettebb fajta. Mivel mesterséges, így a valósághoz nem sok köze van.
Viszont intézményes kukkolásnak pont jó. Kívülről bármikor megnézhető, ahogy a rejtett vagy manifeszt erőszak munkál egy zárt embercsoportban. A feltörő agresszivitását tetten érni külön öröm. Ez a jutalom…?.
A valóságshow kiszavazásos módszere a nézőt az uralkodás mámorával legyinti meg. Dönteni mások sorsáról…
A hatalomnak már ez az illanó öröme is addiktív.
Ezt az érzést viszi el a végsőkig Chris Carter: „Halállista” című krimije. Izgalmas időbeni versenyfutás a gyilkos leleplezésére. Egyben egy aberrált világ látlelete, ahol az emberhalál már csak a szórakoztatás egyik formája.
www.generalpress.hu
Chris Carter: „Halállista” a Hunter-sorozatból
Comments
More posts