Bödőcs Tibor „Mulat a Manézs” könyvbemutatója mivel kezdődhetne jobban, mint az írói pálya előzményeivel.
Mindkét korábbi könyve a kortárs irodalom üdítő színfoltja. Első kötete – címe ’Addig se iszik’– stílusegyveleg. Más írók bőrébe bújtatott üzenet: változatos a világ és olvassatok sokat, többet tudtok meg róla és magatokról.
Második kötete – címe ’Meg se kínáltak’ – egy kocsmai mesélő sztorizásán keresztül az általánostól a konkrétig hatol le az élet mélyére. Van benne életrajzi elem bőven és ha úgy vesszük, ez is nyelvi- és stílusbravúr. Bödőcs Tibor nem tudja kötőféken tartani rengeteg mondanivalóját, könyveiből ömlik a késztetés a mesélésre. És nem a megmondásra. Azt próbálja kerülni, vagy ha nem tudja megtenni, akkor azt is inkább egy csattanóval teszi.
Bödőcs Tibor „Mulat a Manézs” könyve egész más irányt vett
Bödőcs Tibor
és korábbi alkotásaira maximum a terjedelmében hasonlít. Kemény fába vágta a fejszéjét és a korábbi könnyed megközelítés technikája helyett komorra váltott. Témaválasztásában egyenesen egy nehéz fajsúlyú közeget célzott meg, a politikát. Hanyagul rejtve egy hatalomba belefásult/beleöregedett országvezető gondolatai mögé.
Nem kell tettetni magunkat a sok szándékos utalást látva.
Nem csak egy képzeletbeli cirkuszigazgatóról szól. Nem csak egy kitalált országról mutat kör/kórképet. Nem akármilyen jubileum az apropója, hanem a szóban forgó valamely ország több évtizedes politikai útjának leírása. Akinek kenyere a napi politika, annak olvasás közben lépten-nyomon ismerős dolgok jönnek szembe. Akinek meg nem kenyere a téma, annak hamar a torkán is akad. Nem mindenki feltétlen igénye, hogy leírva is lásson – képzelet szülte – helyzeteket, eseményeket, stb., amely ötletekért a szomszédba sem kellett menni.
A könyv egy fiktív visszatekintés a Porondmesterről.
Összegzés arról hogy a cirkuszigazgató honnan és meddig jutott el. Egy dolog azonban nyitva marad. Története és őmaga végeztével sem kapjuk meg a választ az ’innen hová?’ kérdésre.
A Porondmesternek lövése sincs, de kapja a tanácsokat. Ez a sztori vonulatát elég jól jellemzi. Antikampányolva kiközösített, nevesített ellenlábasa „majdnem közepesnél egy kicsit silányabb művész”-nek titulálta (p. 135.).
Bödőcs Tibor burkoltan igyekszik az olvasót a befolyása alá vonni, ez a nyelvezet megválasztásával is kibukik. Lankasztani, fárasztani akar a túlírtnak látszó végtelenített felsorolásaival. Valójában sorra vesz egy-egy fogalmi kört, és szinte semmit nem hagy ki belőle. Felszippantja, hogy az olvasónak ne maradjon levegője/mozgástere és késztetése legyen másítani. Olyan tükröt mutat elénk, amibe nem kívánkozik belenézni. Tudjuk azt, hogy se szépek, se okosak nem vagyunk, de ezzel még szembesíteni is? Nem a tükör a rossz és az sem aki elénk tartja. Akármilyen egyenszilárd a könyv cirkuszigazgatójának a hatalma a manézsban és másban, az emberi tényező szépen bekúszik. A történelem a mának hagyott örökül hangsúlyozza az egyének és a döntéseiknek a terhét.
Cirkuszba a közönség önfeledni megy, majd hazatér a valóságba.
Onnantól nem önfeled és egy egész országot önfeledésre berendezni bajos. Bár a Porondmester, King Luigi képzelete ezt nem veti el. Ősi a múlt, dicső a jelen, a jövő… hát arról momentán nincs kép, csak sugallat.
A vezér bővelkedik eszközökben, lásd Noam Chomsky vélekedéseinek összegzése a tömegek befolyásolásáról.
Belekezdve az olvasásba, utána a könyv már nem kérezkedik hogy vegyék kézbe. Többször lett lerakva, mert maró valóságszag páráll belőle.
Bödőcs zsákutcás hőse, Oszkár felfestette a politikát, ennek a sűrűjét most kímélet nélkül zúdítja a nyakba. Súlyosbítva Hettikánia vezére, a Házikenyér Kerekasztal* elnöke magánéletével, jobb lett volna bele nem látni.
A vezér is ember.
?
Szatírát írni rosszkedvűen nem lehet. Márpedig a ’Mulat a manézs’ olvasója ezzel találkozik össze. Az olvasás alatt feszengeni kezd ültében. Eluralkodik rajta egyfajta diszkomfort és nem a fotel a kényelmetlen. A téma az, és magyarul magyarként olvasva olyan mély regiszterekbe hatol , ahol a bizony-nem-jó-érzés uralkodik. Remélve, hogy Bödőcs Tibor aranyat érő humorát nem kezdték ki a lét nehezen változtatható körülményei.
Bödőcs Tibor „Mulat a Manézs” könyvismertető
Bödőcs Tibor „Mulat a Manézs” könyvismertető
Bödőcs Tibor „Mulat a Manézs” könyvbemutatója mivel kezdődhetne jobban, mint az írói pálya előzményeivel.
Mindkét korábbi könyve a kortárs irodalom üdítő színfoltja. Első kötete – címe ’Addig se iszik’– stílusegyveleg. Más írók bőrébe bújtatott üzenet: változatos a világ és olvassatok sokat, többet tudtok meg róla és magatokról.
Második kötete – címe ’Meg se kínáltak’ – egy kocsmai mesélő sztorizásán keresztül az általánostól a konkrétig hatol le az élet mélyére. Van benne életrajzi elem bőven és ha úgy vesszük, ez is nyelvi- és stílusbravúr. Bödőcs Tibor nem tudja kötőféken tartani rengeteg mondanivalóját, könyveiből ömlik a késztetés a mesélésre. És nem a megmondásra. Azt próbálja kerülni, vagy ha nem tudja megtenni, akkor azt is inkább egy csattanóval teszi.
Bödőcs Tibor „Mulat a Manézs” könyve egész más irányt vett
és korábbi alkotásaira maximum a terjedelmében hasonlít. Kemény fába vágta a fejszéjét és a korábbi könnyed megközelítés technikája helyett komorra váltott. Témaválasztásában egyenesen egy nehéz fajsúlyú közeget célzott meg, a politikát. Hanyagul rejtve egy hatalomba belefásult/beleöregedett országvezető gondolatai mögé.
Nem kell tettetni magunkat a sok szándékos utalást látva.
Nem csak egy képzeletbeli cirkuszigazgatóról szól. Nem csak egy kitalált országról mutat kör/kórképet. Nem akármilyen jubileum az apropója, hanem a szóban forgó valamely ország több évtizedes politikai útjának leírása. Akinek kenyere a napi politika, annak olvasás közben lépten-nyomon ismerős dolgok jönnek szembe. Akinek meg nem kenyere a téma, annak hamar a torkán is akad. Nem mindenki feltétlen igénye, hogy leírva is lásson – képzelet szülte – helyzeteket, eseményeket, stb., amely ötletekért a szomszédba sem kellett menni.
A könyv egy fiktív visszatekintés a Porondmesterről.
Összegzés arról hogy a cirkuszigazgató honnan és meddig jutott el. Egy dolog azonban nyitva marad. Története és őmaga végeztével sem kapjuk meg a választ az ’innen hová?’ kérdésre.
A Porondmesternek lövése sincs, de kapja a tanácsokat. Ez a sztori vonulatát elég jól jellemzi. Antikampányolva kiközösített, nevesített ellenlábasa „majdnem közepesnél egy kicsit silányabb művész”-nek titulálta (p. 135.).
Bödőcs Tibor burkoltan igyekszik az olvasót a befolyása alá vonni, ez a nyelvezet megválasztásával is kibukik. Lankasztani, fárasztani akar a túlírtnak látszó végtelenített felsorolásaival. Valójában sorra vesz egy-egy fogalmi kört, és szinte semmit nem hagy ki belőle. Felszippantja, hogy az olvasónak ne maradjon levegője/mozgástere és késztetése legyen másítani. Olyan tükröt mutat elénk, amibe nem kívánkozik belenézni. Tudjuk azt, hogy se szépek, se okosak nem vagyunk, de ezzel még szembesíteni is? Nem a tükör a rossz és az sem aki elénk tartja. Akármilyen egyenszilárd a könyv cirkuszigazgatójának a hatalma a manézsban és másban, az emberi tényező szépen bekúszik. A történelem a mának hagyott örökül hangsúlyozza az egyének és a döntéseiknek a terhét.
Cirkuszba a közönség önfeledni megy, majd hazatér a valóságba.
Onnantól nem önfeled és egy egész országot önfeledésre berendezni bajos. Bár a Porondmester, King Luigi képzelete ezt nem veti el. Ősi a múlt, dicső a jelen, a jövő… hát arról momentán nincs kép, csak sugallat.
A vezér bővelkedik eszközökben, lásd Noam Chomsky vélekedéseinek összegzése a tömegek befolyásolásáról.
Belekezdve az olvasásba, utána a könyv már nem kérezkedik hogy vegyék kézbe. Többször lett lerakva, mert maró valóságszag páráll belőle.
Bödőcs zsákutcás hőse, Oszkár felfestette a politikát, ennek a sűrűjét most kímélet nélkül zúdítja a nyakba. Súlyosbítva Hettikánia vezére, a Házikenyér Kerekasztal* elnöke magánéletével, jobb lett volna bele nem látni.
A vezér is ember.
?
Szatírát írni rosszkedvűen nem lehet. Márpedig a ’Mulat a manézs’ olvasója ezzel találkozik össze. Az olvasás alatt feszengeni kezd ültében. Eluralkodik rajta egyfajta diszkomfort és nem a fotel a kényelmetlen. A téma az, és magyarul magyarként olvasva olyan mély regiszterekbe hatol , ahol a bizony-nem-jó-érzés uralkodik. Remélve, hogy Bödőcs Tibor aranyat érő humorát nem kezdték ki a lét nehezen változtatható körülményei.
www.helikon.hu
* Kenyeret és cirkuszt – panem et circenses
Bödőcs Tibor „Mulat a Manézs” könyvismertető
Comments
More posts