Az igazi Trebitsch a történész Bernard Wasserstein idei kiadású életrajzi regénye. Eredetije 1989-ben látott napvilágot és magyar fordítása az Akadémia Kiadó gondozásában csak jó negyedszázad elteltével jelent meg hazánkban.
Az amerikai Bernard Wasserstein történész művének keletkezését Magyarországon pár évvel megelőzte Gömöri Endre külpolitikai újságíró azonos című életrajzi regénye. Talán nagyobb közösséget érzett a magyar szerző a hazánk fia Trebitsch Ignáccal, akinek valódi hírességet – és halhatatlanságot – itthon kortársa Rejtő Jenő kölcsönzött. A ’Piszkos Fred a kapitány’ ponyvaregényben Buzgó Mócsingot megformálva szentelt figyelmet neki.
Az igazi Trebitsch könyv mostani megjelentetésével a kiadó a többéves, igen alapos kutatómunkát ismeri el, amit Bernard Wasserstein a korhű életrajz megformálása során kifejtett. Hosszú és fáradalmas levéltári kutatómunka anyagából keletkezett a könyv.
Trebitsch Ignác Pakson született tíz évvel a kiegyezés után. Nem a részletes családi adatok, helyszínek és az évszámok teszik a könyvet olvasmányossá. Benne zsonganak a történész pontosságával dokumentált időpontok, szereplők és információk, ami egy életrajz szükséges kelléke, de jellemrajzhoz nem elengedhetetlenek. A könyv annak a lázas és kényszerű útkeresésnek és önmegvalósítási kényszernek a nyomába ered, amiben Trebitsch Ignác végül kudarcot vallott.
Az igazi Trebitsch Ignác magyarként egy olyan kor szülötte, amelyik egy dualista monarchia szétesését, két világháborút és közte egy proletárdiktatúrát, fehérterrort és egy gazdasági világválságot élt át. Egyes nemzetek csonkultak, mások újként jöttek létre, voltak nyertesek és vesztesek. Az addig a liberalizmus szellemében működtetett kapitalista világrend becsődölt. Emiatt diktatúrák lehettek a politika és gazdaság mozgatói Európában, először az 1922-ben megalakult Szovjetunióban, majd egy bő évtizeddel később Németországban. A kapitalizmus eközben az imperializmus és gyarmatosítás fokozatain lépegetett tovább.
Trebitsch Ignác személyes képességei meg az őt mozgató belső és külső hajtóerők kettőssége olyan cselekvő embert hívtak életre, akit a becsvágy, a hatalom iránti vonzalom és a hitélet egyaránt megszállott. Meggyőző képessége, személyiségének szuggesztív ereje és szónoki adottságai éles szemű kritikai hajlammal és érdekérvényesítő képességgel párosultak. Ugyanakkor egy személyben volt kifogyhatatlan panaszáradat és örökös méltatlankodás forrása.
Receptje a – lehetőleg gazdag vagy legalábbis befolyásos – emberek bizalmába férkőzés, azok segítőkészségének a kihasználása, majd céljainak elérését követően ezen emberek cserbenhagyása. Ha érdekei úgy kívánták, nem tartotta vissza akár a jótevője meglopása vagy átverése sem. Hiszékeny vagy jóindulatú, de mindenképpen gyanútlan támogatói révén a politika zárt világába újra és újra bebocsátást nyert, ahonnan gátlástalansága és önzése okán rendre kihullott. Ezeket az eseményeket mindig hosszú mellőzöttségek és bosszúterveket forraló időszakok követtek. Nem riadt vissza a kémkedéstől, államhatalom megdöntésére irányuló nyílt szervezkedéstől, fellengzős valótlanságok leírásától és terjesztésétől, sőt a gazdasági csalásoktól sem. Életútja a jólét és a hatalom bűvöletében emberek tönkretételén keresztül vezetett, ez alól sajnos családja és gyerekei sem mentesülhettek. Erkölcsi vagy egyéb megfontolások soha nem tartották vissza a bizonyos becstelenségektől. Könyvtárnyi panaszlevelet, folyamodványt, kérelmet gyártott a világ összes hatóságainak fórumaihoz címezve. Főleg Nagy-Britannia alvó oroszlánjának bajszát rángatta előszeretettel. A világban addig bevált gyakorlat és a hivatali eljárások nem tudtak mit kezdeni a soha oda nem illő Trebitsch Ignáccal.
Leltárszerűen volt angol alsóházi képviselő, német kém, börtöntöltelék, váltóhamisító, fiktív cégeket gründoló műmágnás, csődvagyonok elsíbolója, felségáruló fantaszta, kitoloncolt és állampolgárságától megfosztott földönfutó, szerzetes és önjelölt messiás. Rendszereket figyelt meg, játszott ki és aztán náluk kuncsorgott bűnbocsánatért.
Extrém világképébe minden belefért, többszörös hitehagyottként zsidó születésű katolikusból anglikánus és élete végén hittérítő buddhista lett. Kereste saját magát a hitében, és az érdekeit a politikában.
Mindez egyetlen emberen belül leküzdhetetlen feszültségek és ellentétek harca lett, amíg csak élt. A (volt) német császár elleni felségsértés ugyanúgy belefért a világába, mint Hitlert levélben megzsarolni, amennyiben nem hagy fel a zsidóság pusztításával, akkor a német csodafegyver dokumentumait a britek kezére játssza. Kis szépséghiba, hogy konkrétan a német csodafegyver sem létezett, nemhogy ennek a dokumentációja, valamint brit készség sem az ilyenfajta informátorokkal történő egyezkedéshez.
Az igazi Trebitsch Ignác kereste önmagát, a létének értelmét, ahogyan az egész XX. század kereste a helyét és létezésének módjait. Kalandor, köpönyegforgató, politikai kaméleon és egyéb minősítések záporoztak rá már életében is.
Trebitsch Ignác 1915 1925 1935
A könyv nem fukarkodik a ’szélhámos’, a ’bűnöző’, a ’csaló’, a ’gazember’, az ’önimádó’ stb. negatív jelzőkkel, sematikus fogalmi leegyszerűsítésekkel jellemezve a könyv alanyát. Az olvasó feladatát, hogy mérlegelje a tettek és a címkék jelentőségét vagy súlyát, egész egyszerűen kiveszi az olvasó kezéből.
Bernard Wasserstein életrajzi műve nagyívű és az eddigi leginkább átfogó próbálkozás egy kalandos sorsú ember és tetteinek bemutatására, aki élete végére a megmaradt cseppnyi józanságát is sutba dobta. Amit valaha épített, a végére le is rombolta, élete magányosan, egy sanghaji kórházban egyedül ért véget még a második világháború befejezése előtt. Buzgó vegetáriánusként halálos ágyán csirkelevest kért és rögeszméi kísértették még itt is.
Meggyőződéssel hangoztatta, bizonyosan az ebben érdekelt nagyhatalmak teszik el őt láb alól azáltal, hogy megmérgezték.
Az igazi Trebitsch Bernard Wasserstein szerint
Az igazi Trebitsch Bernard Wasserstein szerint
Az igazi Trebitsch a történész Bernard Wasserstein idei kiadású életrajzi regénye. Eredetije 1989-ben látott napvilágot és magyar fordítása az Akadémia Kiadó gondozásában csak jó negyedszázad elteltével jelent meg hazánkban.
Az amerikai Bernard Wasserstein történész művének keletkezését Magyarországon pár évvel megelőzte Gömöri Endre külpolitikai újságíró azonos című életrajzi regénye. Talán nagyobb közösséget érzett a magyar szerző a hazánk fia Trebitsch Ignáccal, akinek valódi hírességet – és halhatatlanságot – itthon kortársa Rejtő Jenő kölcsönzött. A ’Piszkos Fred a kapitány’ ponyvaregényben Buzgó Mócsingot megformálva szentelt figyelmet neki.
Az igazi Trebitsch könyv mostani megjelentetésével a kiadó a többéves, igen alapos kutatómunkát ismeri el, amit Bernard Wasserstein a korhű életrajz megformálása során kifejtett. Hosszú és fáradalmas levéltári kutatómunka anyagából keletkezett a könyv.
Trebitsch Ignác Pakson született tíz évvel a kiegyezés után. Nem a részletes családi adatok, helyszínek és az évszámok teszik a könyvet olvasmányossá. Benne zsonganak a történész pontosságával dokumentált időpontok, szereplők és információk, ami egy életrajz szükséges kelléke, de jellemrajzhoz nem elengedhetetlenek. A könyv annak a lázas és kényszerű útkeresésnek és önmegvalósítási kényszernek a nyomába ered, amiben Trebitsch Ignác végül kudarcot vallott.
Az igazi Trebitsch Ignác magyarként egy olyan kor szülötte, amelyik egy dualista monarchia szétesését, két világháborút és közte egy proletárdiktatúrát, fehérterrort és egy gazdasági világválságot élt át. Egyes nemzetek csonkultak, mások újként jöttek létre, voltak nyertesek és vesztesek. Az addig a liberalizmus szellemében működtetett kapitalista világrend becsődölt. Emiatt diktatúrák lehettek a politika és gazdaság mozgatói Európában, először az 1922-ben megalakult Szovjetunióban, majd egy bő évtizeddel később Németországban. A kapitalizmus eközben az imperializmus és gyarmatosítás fokozatain lépegetett tovább.
Trebitsch Ignác személyes képességei meg az őt mozgató belső és külső hajtóerők kettőssége olyan cselekvő embert hívtak életre, akit a becsvágy, a hatalom iránti vonzalom és a hitélet egyaránt megszállott. Meggyőző képessége, személyiségének szuggesztív ereje és szónoki adottságai éles szemű kritikai hajlammal és érdekérvényesítő képességgel párosultak. Ugyanakkor egy személyben volt kifogyhatatlan panaszáradat és örökös méltatlankodás forrása.
Receptje a – lehetőleg gazdag vagy legalábbis befolyásos – emberek bizalmába férkőzés, azok segítőkészségének a kihasználása, majd céljainak elérését követően ezen emberek cserbenhagyása. Ha érdekei úgy kívánták, nem tartotta vissza akár a jótevője meglopása vagy átverése sem. Hiszékeny vagy jóindulatú, de mindenképpen gyanútlan támogatói révén a politika zárt világába újra és újra bebocsátást nyert, ahonnan gátlástalansága és önzése okán rendre kihullott. Ezeket az eseményeket mindig hosszú mellőzöttségek és bosszúterveket forraló időszakok követtek. Nem riadt vissza a kémkedéstől, államhatalom megdöntésére irányuló nyílt szervezkedéstől, fellengzős valótlanságok leírásától és terjesztésétől, sőt a gazdasági csalásoktól sem. Életútja a jólét és a hatalom bűvöletében emberek tönkretételén keresztül vezetett, ez alól sajnos családja és gyerekei sem mentesülhettek. Erkölcsi vagy egyéb megfontolások soha nem tartották vissza a bizonyos becstelenségektől. Könyvtárnyi panaszlevelet, folyamodványt, kérelmet gyártott a világ összes hatóságainak fórumaihoz címezve. Főleg Nagy-Britannia alvó oroszlánjának bajszát rángatta előszeretettel. A világban addig bevált gyakorlat és a hivatali eljárások nem tudtak mit kezdeni a soha oda nem illő Trebitsch Ignáccal.
Leltárszerűen volt angol alsóházi képviselő, német kém, börtöntöltelék, váltóhamisító, fiktív cégeket gründoló műmágnás, csődvagyonok elsíbolója, felségáruló fantaszta, kitoloncolt és állampolgárságától megfosztott földönfutó, szerzetes és önjelölt messiás. Rendszereket figyelt meg, játszott ki és aztán náluk kuncsorgott bűnbocsánatért.
Extrém világképébe minden belefért, többszörös hitehagyottként zsidó születésű katolikusból anglikánus és élete végén hittérítő buddhista lett. Kereste saját magát a hitében, és az érdekeit a politikában.
Mindez egyetlen emberen belül leküzdhetetlen feszültségek és ellentétek harca lett, amíg csak élt. A (volt) német császár elleni felségsértés ugyanúgy belefért a világába, mint Hitlert levélben megzsarolni, amennyiben nem hagy fel a zsidóság pusztításával, akkor a német csodafegyver dokumentumait a britek kezére játssza. Kis szépséghiba, hogy konkrétan a német csodafegyver sem létezett, nemhogy ennek a dokumentációja, valamint brit készség sem az ilyenfajta informátorokkal történő egyezkedéshez.
Az igazi Trebitsch Ignác kereste önmagát, a létének értelmét, ahogyan az egész XX. század kereste a helyét és létezésének módjait. Kalandor, köpönyegforgató, politikai kaméleon és egyéb minősítések záporoztak rá már életében is.
A könyv nem fukarkodik a ’szélhámos’, a ’bűnöző’, a ’csaló’, a ’gazember’, az ’önimádó’ stb. negatív jelzőkkel, sematikus fogalmi leegyszerűsítésekkel jellemezve a könyv alanyát. Az olvasó feladatát, hogy mérlegelje a tettek és a címkék jelentőségét vagy súlyát, egész egyszerűen kiveszi az olvasó kezéből.
Bernard Wasserstein életrajzi műve nagyívű és az eddigi leginkább átfogó próbálkozás egy kalandos sorsú ember és tetteinek bemutatására, aki élete végére a megmaradt cseppnyi józanságát is sutba dobta. Amit valaha épített, a végére le is rombolta, élete magányosan, egy sanghaji kórházban egyedül ért véget még a második világháború befejezése előtt. Buzgó vegetáriánusként halálos ágyán csirkelevest kért és rögeszméi kísértették még itt is.
Meggyőződéssel hangoztatta, bizonyosan az ebben érdekelt nagyhatalmak teszik el őt láb alól azáltal, hogy megmérgezték.
www.bookline.hu
Az igazi Trebitsch Bernard Wasserstein szerint
Comments
More posts