A textil elnevezés a latin textus szóból ered, amelynek egyik jelentése „szövet, fonadék”, vagy „szövet, növényi rostokból, gyapjúból szőtt nagy felületű anyag”.
Textília: Kelmék gyűjtőneve, amely lehet szövött, kötött vagy nemszőtt eljárással készült textilfelület (méteráru).
A szálösszetétel, a minta és a textúra szerepe
A felhasznált szálasanyag mellett a kikészítés határozza meg a használati jellemzőket. Pl. egyesek hidrofóbok, ami azt jelenti, hogy nem szeretik a vizet. Mások oleofob (olajtaszító) tulajdonságúak, ilyenek a szennytaszító képességű textíliák.
A poliészter nem nagyon nedvszívó. A poliészter szövetek általában könnyen ápolhatók (formatartók) és moshatók (kis nedvességmegkötő képességük folytán közel simán és gyorsan száradnak). A gyapjú és egyes más textilszálak magas fényűek. A nem hengeres alakú szálak határolófelülete szabálytalan, e-miatt kisebb a fényvisszaverő képesség (egyébként az egyes mesterséges szálaknál külön mattírozóanyag adagolásával csökkentik a nem kívánatos „műanyagszerű” csillogást, ha erre van igény).
Textilanyagok jellemzői
A textíliák általában mesterséges (szintetikus, ill. természetes alapanyagból előállított) vagy természetes szálakból készülnek. Ezek közül a természetes szálak közé tartozik a pamut, len, bambuszrost, gyapjú, a selyem, valamint további különböző növények és állatok szolgáltatta szálasanyagok. A természetes alapanyagból előállított mesterséges szál pl. a cellulózalapú regenerált viszkóz, lyocell. A szintetikus szálak közé tartozik a poliészter, a poliamid, az akril- és modakril. Megjegyzés: A mesterséges szálakat mindig végtelenszálak formájában gyártják, amit közvetlenül így, vagy vágott szálból font fonalból dolgozzák fel (a műselyem kifejezés szabálytalan a végtelen szálakra – EU 1007 rendelet).
A textíliák nyers szálakból előállított fonalakból (szálrendezés, szalagnyújtás, sodratadás) készülnek valamilyen felületképzési móddal. A szövetek legalább két fonalrendszer egymásra merőleges keresztezésével létrejövő kelmék (a szálakból előtte mindig fonal készül). A kötöttkelmék összekapcsolódó hurokszemekből épülnek fel. A nemszőtt-kelmék olyan nagy termelékenységgel előállított textilfelületek, amelyet a fonás, szövés és kötés részleges vagy teljes elhagyásával állítanak elő szálakból.
A pikkelyes felületű gyapjúszálak esetében van mód a képzett szálfátylak egymásra rétegezésével olyan textilfelület képzésre, amikor az így kialakított anyagrendszert gőzölés és mechanikai behatással egyesítik (a pikkelyeknél tartósan összeakadnak a szomszédos szálak), így alakul ki a nemez (filc). Tűzött nemezeléssel (tufting) egyéb szálakból is képezhetők textillapok. A fátyolkelmék vegyi szilárdítással, vagy termoplasztikus alapanyagúak esetén hőkezeléssel alakíthatók nemszőtt kelmévé.
A kelmék fajlagos súlyának (g/m2) fontossága
A súly egy másik fontos tényező a kelmék kiválasztásánál, ami alapvetően a rendeltetéstől függ. A szövetek súlya négyzetméterenként grammban van megadva kontinensükön. Pl. az uncia/négyzethüvelykes mértékegységet főleg az Egyesült Államokban használják.
Általánosságban elmondható, hogy ha nem akar az átszámítással foglalkozni, használjon ún. metrikus (quadráns) mérleget. Ennél az 1 dm2-es kelmevágat fajlagos sűrűsége a skálán leolvasható.
Frissítés 2022. 05. 07!
Cikkünkhöz az információt és a helyreigazítást biztosította:
Textíliák
Textíliák
A textil elnevezés a latin textus szóból ered, amelynek egyik jelentése „szövet, fonadék”, vagy „szövet, növényi rostokból, gyapjúból szőtt nagy felületű anyag”.
Textília: Kelmék gyűjtőneve, amely lehet szövött, kötött vagy nemszőtt eljárással készült textilfelület (méteráru).
A szálösszetétel, a minta és a textúra szerepe
A felhasznált szálasanyag mellett a kikészítés határozza meg a használati jellemzőket. Pl. egyesek hidrofóbok, ami azt jelenti, hogy nem szeretik a vizet. Mások oleofob (olajtaszító) tulajdonságúak, ilyenek a szennytaszító képességű textíliák.
A poliészter nem nagyon nedvszívó. A poliészter szövetek általában könnyen ápolhatók (formatartók) és moshatók (kis nedvességmegkötő képességük folytán közel simán és gyorsan száradnak). A gyapjú és egyes más textilszálak magas fényűek. A nem hengeres alakú szálak határolófelülete szabálytalan, e-miatt kisebb a fényvisszaverő képesség (egyébként az egyes mesterséges szálaknál külön mattírozóanyag adagolásával csökkentik a nem kívánatos „műanyagszerű” csillogást, ha erre van igény).
Textilanyagok jellemzői
A textíliák általában mesterséges (szintetikus, ill. természetes alapanyagból előállított) vagy természetes szálakból készülnek. Ezek közül a természetes szálak közé tartozik a pamut, len, bambuszrost, gyapjú, a selyem, valamint további különböző növények és állatok szolgáltatta szálasanyagok. A természetes alapanyagból előállított mesterséges szál pl. a cellulózalapú regenerált viszkóz, lyocell. A szintetikus szálak közé tartozik a poliészter, a poliamid, az akril- és modakril. Megjegyzés: A mesterséges szálakat mindig végtelenszálak formájában gyártják, amit közvetlenül így, vagy vágott szálból font fonalból dolgozzák fel (a műselyem kifejezés szabálytalan a végtelen szálakra – EU 1007 rendelet).
A textíliák nyers szálakból előállított fonalakból (szálrendezés, szalagnyújtás, sodratadás) készülnek valamilyen felületképzési móddal. A szövetek legalább két fonalrendszer egymásra merőleges keresztezésével létrejövő kelmék (a szálakból előtte mindig fonal készül). A kötöttkelmék összekapcsolódó hurokszemekből épülnek fel. A nemszőtt-kelmék olyan nagy termelékenységgel előállított textilfelületek, amelyet a fonás, szövés és kötés részleges vagy teljes elhagyásával állítanak elő szálakból.
A pikkelyes felületű gyapjúszálak esetében van mód a képzett szálfátylak egymásra rétegezésével olyan textilfelület képzésre, amikor az így kialakított anyagrendszert gőzölés és mechanikai behatással egyesítik (a pikkelyeknél tartósan összeakadnak a szomszédos szálak), így alakul ki a nemez (filc). Tűzött nemezeléssel (tufting) egyéb szálakból is képezhetők textillapok. A fátyolkelmék vegyi szilárdítással, vagy termoplasztikus alapanyagúak esetén hőkezeléssel alakíthatók nemszőtt kelmévé.
A kelmék fajlagos súlyának (g/m2) fontossága
A súly egy másik fontos tényező a kelmék kiválasztásánál, ami alapvetően a rendeltetéstől függ. A szövetek súlya négyzetméterenként grammban van megadva kontinensükön. Pl. az uncia/négyzethüvelykes mértékegységet főleg az Egyesült Államokban használják.
Általánosságban elmondható, hogy ha nem akar az átszámítással foglalkozni, használjon ún. metrikus (quadráns) mérleget. Ennél az 1 dm2-es kelmevágat fajlagos sűrűsége a skálán leolvasható.
Frissítés 2022. 05. 07!
Cikkünkhöz az információt és a helyreigazítást biztosította:
Kutasi Csaba
Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület
Comments
More posts