Robert Bauval Az Orion Rejtély könyve valójában Adrian Gilbert szerzőtársának köszönhető, aki elvállalta a kiadását is.
Nem kis kockázattal eretnek tanokat hirdetnek a XX. században, egy megcsontosodott teóriának vetve véget.
…….
Rokonságunk egyik tagját művészettörténeti szempontból érdekli az ókori egyiptomiak kultúrája. Fennmaradt szobrászati, festészeti és írásos emlékeiben Ré napisten, Hórusz, Ízisz, Ozirisz és és csodálatos világa tárul fel.
Meg a piramisok, az ókor építészeti csodáinak egyetlen megmaradt emléke.
Rokonunkat rendszeresen igyekszem meglepni egyiptológiával foglalkozó kiadványokkal, de mostanra kifogytam azokból a múmiákat bemutató, vagy a dinasztiák sokaságát művekből, amiket nem kapott meg. Így került a kezembe a témában Robert Bauval Az Orion Rejtély kötetének egy antikvár példánya, az Alexandra kiadó gondozásában.
Freud nem alszik, először véletlenül (még hogy véletlenül 😉 az ’Alexandria’ szó lett bepötyögve kiadónak …
A könyv van vagy 25 éves, témájánál fogva – bő négyezer évvel korábban történteket érint – mégsem avult el. Annyira nem, hogy a benne foglaltak megrengették a témával foglalkozó világot és ebből két következtetés is fakad.
Az egyik az, hogy az egyiptológia nem színtiszta tudomány,
hanem kézzelfogható tények keverednek meggyőződésekkel. A fennmaradt emlékek nem bőségesek – sőt hiányosak – így sokféle elmélkedésnek szolgálnak táptalajul. A modern Egyiptom sokáig brit érdekeltség volt. Így főleg angol, majd francia és német sőt USA-beli kutatókat (Indiana Jones J) érdekeltek a fáraók és koruk műalkotásai. Egyfajta nemzetközi vetélkedés kerekedett, valódi ’Ki tud többet a fáraókról’ verseny. Kutatóik zöme egyúttal gazdag is kellett hogy legyen. Csak lordok és más urak engedhették meg maguknak, hogy akár évekig pénzeljenek ásatásokat. Az egyik legbecsesebb lelet így lett 1922-ből Tutankhamon sírja és halotti maszkja.
Az érdeklődés intenzitását jellemzi, hogy a hiegrolif képírást is csak 1822-ben fejtették meg. Háborúskodással teltek akkoriban az évtizedek kontinensünkön. A magával elfoglalt Európát aligha izgatta a pár ezer évvel korábbi civilizáció.
A másik következtetés a kézzelfogható eredmények igénye
sok érintett kérdésre így nem vagy gyengék voltak időtálló válaszok. A fáraókutatás főleg gazdagok kedvtelése volt, jó adag sznobsággal tetézve. A szalonok társasági köreiben el lehetett ámítani a hallgatóságot pár sivatagi kalanddal. Voltak köztük súlyos események is, pl. beszakadt gödrök, skorpiómarás, ismeretlen lázbetegségek. De voltak sírrablók fosztogatásait elkerült helyeken ragyogó felfedezések, csodálatos leletek és a hozzá társuló nemzetközi hírnév.
Az ókori Egyiptom a hiedelmek és babonák félelmekkel teli világa volt. Nem új ez, az ásatások feltárt járataiba még a múlt században is a helyiek zöme be sem merte tenni a lábát, félve a fáraók bosszújától és magától a haláltól.
Hosszas felvezetés után a halál az ókori egyiptomi létezés mottója.
Az evilági lét rövid és keserves, de ott a túlvilág, az öröklét, kiteljesedve a végtelen lét felé. Persze kizárólag a kiváltságosoknak. Sokáig csak a fáraóknak, vagy legfeljebb egyes családtagjaiknak. Lévén ők Ré napisten fiai és időigényes sport a piramis építés – azt a fáraó megszületésekor kezdték el, hogy örök nyughelyükül szolgáljon neki.
Nos az utóbbi mondat utolsó megállapítása a világ talán legnagyobb tévedése.
Robert Bauval Az Orion Rejtély könyve elegánsan számolja ezt fel.
Legnagyobb piramisuk (Khufu) 7 millió tonna súlyú faragott kőtömböknek a gúlája. Hogyan kerültek oda a bányákból a tömbök olyan illesztéssel, hogy késpenge sem fért közéjük? Nem tudjuk a választ. Piramis építésben a negyedik dinasztia jeleskedett (időszámítás előtt kb. 2600-tól). Az összes fellelhető piramis 22-23 millió (!) tonna követ követelt meg. Európában ebből a korból a durva megmunkálású Stonehenge ’párszáz’ tonna köve maradt ránk.
A piramisok elszórtak, nem is egyformák, a gizai három legnagyobb is egy szokatlan formáció. Évszázadokon keresztül építette több ezer ember nap mint nap, hogy lehet hogy ilyenek lettek, miért vannak így elhelyezve?
Erre felel ez a nem könnyű olvasmány, mert a könyv tudományos igényű. A megközelítés és az adott válaszok is azok.
Mivel tízéves kutatómunka és nyomozás eredménye, nem árulható el, ’ki lesz a gyilkos’. A szerzőpáros bizonyosan az, mert egy felszínes és védhetetlen vélekedést irtottak ki, egyúttal a szerzők bámulatos eredményre jutottak.
Sajnos Magyarországon ez a szenzációs felfedezés nem vert fel nagy port és a köztudatban nem eresztett gyökeret.
Robert Bauval Az Orion Rejtély könyve
Robert Bauval Az Orion Rejtély könyve
Robert Bauval Az Orion Rejtély könyve valójában Adrian Gilbert szerzőtársának köszönhető, aki elvállalta a kiadását is.
Nem kis kockázattal eretnek tanokat hirdetnek a XX. században, egy megcsontosodott teóriának vetve véget.
…….
Rokonságunk egyik tagját művészettörténeti szempontból érdekli az ókori egyiptomiak kultúrája. Fennmaradt szobrászati, festészeti és írásos emlékeiben Ré napisten, Hórusz, Ízisz, Ozirisz és és csodálatos világa tárul fel.
Meg a piramisok, az ókor építészeti csodáinak egyetlen megmaradt emléke.
Rokonunkat rendszeresen igyekszem meglepni egyiptológiával foglalkozó kiadványokkal, de mostanra kifogytam azokból a múmiákat bemutató, vagy a dinasztiák sokaságát művekből, amiket nem kapott meg. Így került a kezembe a témában Robert Bauval Az Orion Rejtély kötetének egy antikvár példánya, az Alexandra kiadó gondozásában.
Freud nem alszik, először véletlenül (még hogy véletlenül 😉 az ’Alexandria’ szó lett bepötyögve kiadónak …
A könyv van vagy 25 éves, témájánál fogva – bő négyezer évvel korábban történteket érint – mégsem avult el. Annyira nem, hogy a benne foglaltak megrengették a témával foglalkozó világot és ebből két következtetés is fakad.
Az egyik az, hogy az egyiptológia nem színtiszta tudomány,
hanem kézzelfogható tények keverednek meggyőződésekkel. A fennmaradt emlékek nem bőségesek – sőt hiányosak – így sokféle elmélkedésnek szolgálnak táptalajul. A modern Egyiptom sokáig brit érdekeltség volt. Így főleg angol, majd francia és német sőt USA-beli kutatókat (Indiana Jones J) érdekeltek a fáraók és koruk műalkotásai. Egyfajta nemzetközi vetélkedés kerekedett, valódi ’Ki tud többet a fáraókról’ verseny. Kutatóik zöme egyúttal gazdag is kellett hogy legyen. Csak lordok és más urak engedhették meg maguknak, hogy akár évekig pénzeljenek ásatásokat. Az egyik legbecsesebb lelet így lett 1922-ből Tutankhamon sírja és halotti maszkja.
Az érdeklődés intenzitását jellemzi, hogy a hiegrolif képírást is csak 1822-ben fejtették meg. Háborúskodással teltek akkoriban az évtizedek kontinensünkön. A magával elfoglalt Európát aligha izgatta a pár ezer évvel korábbi civilizáció.
A másik következtetés a kézzelfogható eredmények igénye
sok érintett kérdésre így nem vagy gyengék voltak időtálló válaszok. A fáraókutatás főleg gazdagok kedvtelése volt, jó adag sznobsággal tetézve. A szalonok társasági köreiben el lehetett ámítani a hallgatóságot pár sivatagi kalanddal. Voltak köztük súlyos események is, pl. beszakadt gödrök, skorpiómarás, ismeretlen lázbetegségek. De voltak sírrablók fosztogatásait elkerült helyeken ragyogó felfedezések, csodálatos leletek és a hozzá társuló nemzetközi hírnév.
Az ókori Egyiptom a hiedelmek és babonák félelmekkel teli világa volt. Nem új ez, az ásatások feltárt járataiba még a múlt században is a helyiek zöme be sem merte tenni a lábát, félve a fáraók bosszújától és magától a haláltól.
Hosszas felvezetés után a halál az ókori egyiptomi létezés mottója.
Az evilági lét rövid és keserves, de ott a túlvilág, az öröklét, kiteljesedve a végtelen lét felé. Persze kizárólag a kiváltságosoknak. Sokáig csak a fáraóknak, vagy legfeljebb egyes családtagjaiknak. Lévén ők Ré napisten fiai és időigényes sport a piramis építés – azt a fáraó megszületésekor kezdték el, hogy örök nyughelyükül szolgáljon neki.
Nos az utóbbi mondat utolsó megállapítása a világ talán legnagyobb tévedése.
Robert Bauval Az Orion Rejtély könyve elegánsan számolja ezt fel.
Legnagyobb piramisuk (Khufu) 7 millió tonna súlyú faragott kőtömböknek a gúlája. Hogyan kerültek oda a bányákból a tömbök olyan illesztéssel, hogy késpenge sem fért közéjük? Nem tudjuk a választ. Piramis építésben a negyedik dinasztia jeleskedett (időszámítás előtt kb. 2600-tól). Az összes fellelhető piramis 22-23 millió (!) tonna követ követelt meg. Európában ebből a korból a durva megmunkálású Stonehenge ’párszáz’ tonna köve maradt ránk.
A piramisok elszórtak, nem is egyformák, a gizai három legnagyobb is egy szokatlan formáció. Évszázadokon keresztül építette több ezer ember nap mint nap, hogy lehet hogy ilyenek lettek, miért vannak így elhelyezve?
Erre felel ez a nem könnyű olvasmány, mert a könyv tudományos igényű. A megközelítés és az adott válaszok is azok.
Mivel tízéves kutatómunka és nyomozás eredménye, nem árulható el, ’ki lesz a gyilkos’. A szerzőpáros bizonyosan az, mert egy felszínes és védhetetlen vélekedést irtottak ki, egyúttal a szerzők bámulatos eredményre jutottak.
Sajnos Magyarországon ez a szenzációs felfedezés nem vert fel nagy port és a köztudatban nem eresztett gyökeret.
www.antikvarium.hu
Robert Bauval Az Orion Rejtély könyve
Comments
More posts