Robert Thurston: A KÁVÉ című kézikönyve inkább kézi, mint könyv mert vagy két kilós súlyával tekintélyt kölcsönöz.
Robert W. Thurston, Jonathan Morris és Shawn Steinman kőkemény szerkesztőhármas. Kötetükben 2016-os állapot szerint összeraktak minden olyan ismeretanyagot, amellyel az érdeklődők teljesen felbővíthetik tudásukat erről a legnépszerűbb italféleségről. Sűrűn szedett, szemrontó olvasmány, így lehetett ötszáz oldalasnál kevesebb kiadvány.
Keménytáblás tartós kivitel, de a fotók sajnos fekete-fehér tördelésbe fordultak. A kávé barnasága is áldozatul esett.
Érzékszervi gyönyörűség? Aljzószer? Kellemes apropó egy kis társsági életre/pletyóra?
A kávé mindegyik és egyik sem. A kávé egy intézmény. Mezőgazdaságban dolgozókat éltető növény, legendák (az etióp pásztor kipróbálta, mit ettek, amiért túl elevenek a kecskéi, stb.) övezte termény, melyet a civilizált világnak a nem civilizált gyarmatokról kellett beszereznie ahhoz, hogy aztán függővé tehesse magát tőle.
Robert Thurston A KÁVÉ könyve tételesen végigmegy a kávé, mint termény történetén, és arányaiban a könyvnek a döntő részét szenteli ennek a kialakulás és a mai lét lényegével.
Megismertet többbek között a kávé, mint tőzsdecikk természetével és a jelenlegi nagy elosztóhálózatokkal.
A kötet csak annyiban száraz, amennyiben a kávé feldolgozásának mozzanatai között a szárítást is témaként feldolgozza. Természetes, hogy sorra veszi az egyes termesztő és pörkölő nagyhatalmakat, (nem kiemelten) foglalkozik a barista foglalatossággal és szakággal.
A tényvilág mellett a statisztikák talán még érdekesebbek.
A világ legnagyobb kávéfogyasztója az USA. Nem véletlen a nagy mennyiség, jóllehet annyira hígra főzik, hogy literszám ihatják. Az USA tipikus kávéja magában ihatatlan, ezért raknak bele mindenféle egyebet. A legszörnyűbb a half-and-half, amikor a kávét fele-tej-fele-tejszín kombinációjával öntik fel. Cukor is kell bele bőségesen, úgyhogy valódi kalóriabomba.
A szerkesztő-triónak van egy fixációja, az amerikai kontinensről tekintenek szét ebben a számukra kissé furcsa világban. Nekik a Nap Angila felől kel fel és Japán irányában nyugszik. A világ közepén vannak ők, óceántól óceánig.
Ha vetélkedőt rendeznének és csalafinta kérdésnek azt adnák fel, melyik a legnagyobb kávéfogyasztó az USA után?
Teljességgel hihetetlen a megfejtés [ailízarB]. Következésképpen a legnagyobb kávétermesztő ország az évente szedett mennyiségeknek a 30-40 %-át a hazai piacon értékesíti. Hát nem tuti üzlet?
Ugorjunk a mába!
Rainforest Szövetség, biokávé, Fair Trade forgalmazás. Csupa olyan fogalom, amely tükrözi a mai kávétermesztés helyzetét és törekvéseit.
A kávézás kézikönyve nem tér ki az újhullámos kávé témára, de 2013-as keletkezése ezt talán megindokolja. Foglalkozik ugyanakkor a klímaváltozás és direkt a széndioxid-kibocsátás hatásaival. Megállapításai szerint egyre nehezebb kiemelkedő minőségű nyerskávéhoz jutni. Függetlenül attól a kénytelen ténytől, hogy évről évre nem ismétlődik ugyanúgy a termésminőség. Ez hol jó, hol meg nem. Attól függ, a természet és a termesztő hogyan teljesített tavaly.
Nem feladat kivonatolni a könyvet, izelítőnek csak egy-két kiragadott fókuszpontról eshet szó. A kötetet az Alexandra Könyvkiadó gondozásában 2016-ban jelentették meg itthon. Most jött el az idő, hogy a józanító eredetileg hatezer forintos ár helyett a felszaporodó akciókban akár féláron megszerezhesse bárki, ennyiért már olcsó a tudás. Tartalma nem avult, csak a nyomdafesték száradt ki, nem rontva el az olvasás közben iszogatott eszpresszó illatát. Mindenkinek el kell olvasnia azért, hogy a sokszor emberéleteket is követelő kávé-történelem megérintse.
A könyv végeztével minden olvasó a maradék életének összes napján másképpen fog a kávéscsésze után nyúlni.
Robert Thurston: A KÁVÉ
Robert Thurston: A KÁVÉ
Robert Thurston: A KÁVÉ című kézikönyve inkább kézi, mint könyv mert vagy két kilós súlyával tekintélyt kölcsönöz.
Robert W. Thurston, Jonathan Morris és Shawn Steinman kőkemény szerkesztőhármas. Kötetükben 2016-os állapot szerint összeraktak minden olyan ismeretanyagot, amellyel az érdeklődők teljesen felbővíthetik tudásukat erről a legnépszerűbb italféleségről. Sűrűn szedett, szemrontó olvasmány, így lehetett ötszáz oldalasnál kevesebb kiadvány.
Keménytáblás tartós kivitel, de a fotók sajnos fekete-fehér tördelésbe fordultak. A kávé barnasága is áldozatul esett.
Érzékszervi gyönyörűség? Aljzószer? Kellemes apropó egy kis társsági életre/pletyóra?
A kávé mindegyik és egyik sem. A kávé egy intézmény. Mezőgazdaságban dolgozókat éltető növény, legendák (az etióp pásztor kipróbálta, mit ettek, amiért túl elevenek a kecskéi, stb.) övezte termény, melyet a civilizált világnak a nem civilizált gyarmatokról kellett beszereznie ahhoz, hogy aztán függővé tehesse magát tőle.
Robert Thurston A KÁVÉ könyve tételesen végigmegy a kávé, mint termény történetén, és arányaiban a könyvnek a döntő részét szenteli ennek a kialakulás és a mai lét lényegével.
Megismertet többbek között a kávé, mint tőzsdecikk természetével és a jelenlegi nagy elosztóhálózatokkal.
A kötet csak annyiban száraz, amennyiben a kávé feldolgozásának mozzanatai között a szárítást is témaként feldolgozza. Természetes, hogy sorra veszi az egyes termesztő és pörkölő nagyhatalmakat, (nem kiemelten) foglalkozik a barista foglalatossággal és szakággal.
A tényvilág mellett a statisztikák talán még érdekesebbek.
A világ legnagyobb kávéfogyasztója az USA. Nem véletlen a nagy mennyiség, jóllehet annyira hígra főzik, hogy literszám ihatják. Az USA tipikus kávéja magában ihatatlan, ezért raknak bele mindenféle egyebet. A legszörnyűbb a half-and-half, amikor a kávét fele-tej-fele-tejszín kombinációjával öntik fel. Cukor is kell bele bőségesen, úgyhogy valódi kalóriabomba.
A szerkesztő-triónak van egy fixációja, az amerikai kontinensről tekintenek szét ebben a számukra kissé furcsa világban. Nekik a Nap Angila felől kel fel és Japán irányában nyugszik. A világ közepén vannak ők, óceántól óceánig.
Ha vetélkedőt rendeznének és csalafinta kérdésnek azt adnák fel, melyik a legnagyobb kávéfogyasztó az USA után?
Teljességgel hihetetlen a megfejtés [ailízarB]. Következésképpen a legnagyobb kávétermesztő ország az évente szedett mennyiségeknek a 30-40 %-át a hazai piacon értékesíti. Hát nem tuti üzlet?
Ugorjunk a mába!
Rainforest Szövetség, biokávé, Fair Trade forgalmazás. Csupa olyan fogalom, amely tükrözi a mai kávétermesztés helyzetét és törekvéseit.
A kávézás kézikönyve nem tér ki az újhullámos kávé témára, de 2013-as keletkezése ezt talán megindokolja. Foglalkozik ugyanakkor a klímaváltozás és direkt a széndioxid-kibocsátás hatásaival. Megállapításai szerint egyre nehezebb kiemelkedő minőségű nyerskávéhoz jutni. Függetlenül attól a kénytelen ténytől, hogy évről évre nem ismétlődik ugyanúgy a termésminőség. Ez hol jó, hol meg nem. Attól függ, a természet és a termesztő hogyan teljesített tavaly.
Nem feladat kivonatolni a könyvet, izelítőnek csak egy-két kiragadott fókuszpontról eshet szó. A kötetet az Alexandra Könyvkiadó gondozásában 2016-ban jelentették meg itthon. Most jött el az idő, hogy a józanító eredetileg hatezer forintos ár helyett a felszaporodó akciókban akár féláron megszerezhesse bárki, ennyiért már olcsó a tudás. Tartalma nem avult, csak a nyomdafesték száradt ki, nem rontva el az olvasás közben iszogatott eszpresszó illatát. Mindenkinek el kell olvasnia azért, hogy a sokszor emberéleteket is követelő kávé-történelem megérintse.
A könyv végeztével minden olvasó a maradék életének összes napján másképpen fog a kávéscsésze után nyúlni.
www.alexandra.hu
Robert Thurston: A KÁVÉ
Comments
More posts