Valentin-napra is kávé kerüljön a csészékre, és emeljük a nap fontosságát azzal, hogy szeretet fonódjon a kávézás köré.
Válasszuk meg a helyet gondosan. Meghitt sarok egy félhomályba burkolózó kávézóban sok egymáshoz tartozást jelentő dolgot könnyít meg.
Ha ezt késő délutánra vagy kora estére tervezzük be, a télen korán érkező sötétedésben már az odavezető út is kellemesebb. Takarva lesz a városból az, amit amúgy nem szeretnénk látni és ebben a célvilágítás sokat segít.
Kéz a kézben a legjobb menni. A kesztyűk dacára is. Vagy vegyük le, majd egymás kezét fogjuk melegíteni. Kart karba öltve mindez nem olyan meghitt. Sok a vastag ruhadarab.
Persze lehet, hogy fordítva igaz.
Okvetlenül azt a ruhát vegyük fel, amelyikről tudjuk, hogy a másiknak tetszik és ne azt, amelyik nekünk kényelmes.
Illattal tegyük a másik számára érzékelhetőbbé a jelenlétünket, az ember orra nagyon jó emlékőrző.
A legfontosabb, hogy ne menjünk üres kézzel.
Megérkezés, kabátlevétel, elhelyezkedés után ne rögtön nyúljunk a dologért, ami a zsebben lapul. Szánjunk rá időt, hogy felvegyük a hely hangulatát, ha fáztunk előtte, akkor pluszban a hőmérsékletét is.
A naphoz és főleg a partnerünkhöz illő szövegfelvezetéssel tegyük nyomatékossá az alkalmat és a helyzetet. Karácsony után még edzésben vagyunk a másik iránti figyelmesség előzetes kitalálásához.
Amúgy ez a legklasszabb dolog, valakinek keresni-kutatni valamit, aminek a legjobban örülne. A figyelmesség nem elég. Olyan legyen a meglepetés, aminek az ajándékozott fog örülni és nem nekünk tetszik.
Megajándékozni a másikat már akkor kezdődik, amikor rá gondolunk, és arra, hogy minek örülne.
A meghitten elővarázsolt bármi jó alaposan be legyen csomagolva. Díszszalag, celluxos körberagasztás az ünnepi csomagolópapíron (nem karácsonyról megmaradt hóemberes, bár angyalkás változata még csak-csak elmegy). A szalag és a papír harmonizáljon.
A papiros lehetőleg nem könnyen szakadó kivitelű legyen. A meglepetés azon túl, hogy meglepetés, érzékletesebb, ha egy kicsit meg kell küzdeni a göngyöleggel.
A másik tekintetét egy pillanatra se veszítsük el, a spontán felragyogó öröm lesz a viszont-ajándékunk. Ha azt a szempillantást elszalasztjuk, félmunkát végeztünk. Mosoly, nevetés, kacagás az igazi jutalom, ha a figyelmesség betalált.
Ha jól találtuk el, a figyelmesség szép ajándékká lép elő. Ha jól találtuk el, akkor jutalmat is kapunk érte. Vérmérséklet és jólneveltség kérdése.
Ezek után jöhet a pincér és a rövid tanakodás vele vagy nélküle, hogy milyen is legyen a kávé. Valentin-napra is kávé az kell, de az azt megédesítő nem éppen ott ül velünk szemben?
Egyáltalán, pazaroljunk-e értékes perceket azzal, hogy kávét iszogatunk, amikor folyamatosan őt is nézhetjük? Lehet, hogy szerelmesek vagyunk?
Van egy ‘B’ terv is, ne menjünk sehová és otthon készítsük el a kávét együtt olyannak, amilyennek mi akarjuk. A többi megy magától.
Valentin-napra is kávé
Valentin-napra is kávé
Valentin-napra is kávé kerüljön a csészékre, és emeljük a nap fontosságát azzal, hogy szeretet fonódjon a kávézás köré.
Válasszuk meg a helyet gondosan. Meghitt sarok egy félhomályba burkolózó kávézóban sok egymáshoz tartozást jelentő dolgot könnyít meg.
Ha ezt késő délutánra vagy kora estére tervezzük be, a télen korán érkező sötétedésben már az odavezető út is kellemesebb. Takarva lesz a városból az, amit amúgy nem szeretnénk látni és ebben a célvilágítás sokat segít.
Kéz a kézben a legjobb menni. A kesztyűk dacára is. Vagy vegyük le, majd egymás kezét fogjuk melegíteni. Kart karba öltve mindez nem olyan meghitt. Sok a vastag ruhadarab.
Persze lehet, hogy fordítva igaz.
Okvetlenül azt a ruhát vegyük fel, amelyikről tudjuk, hogy a másiknak tetszik és ne azt, amelyik nekünk kényelmes.
Illattal tegyük a másik számára érzékelhetőbbé a jelenlétünket, az ember orra nagyon jó emlékőrző.
A legfontosabb, hogy ne menjünk üres kézzel.
Megérkezés, kabátlevétel, elhelyezkedés után ne rögtön nyúljunk a dologért, ami a zsebben lapul. Szánjunk rá időt, hogy felvegyük a hely hangulatát, ha fáztunk előtte, akkor pluszban a hőmérsékletét is.
A naphoz és főleg a partnerünkhöz illő szövegfelvezetéssel tegyük nyomatékossá az alkalmat és a helyzetet. Karácsony után még edzésben vagyunk a másik iránti figyelmesség előzetes kitalálásához.
Amúgy ez a legklasszabb dolog, valakinek keresni-kutatni valamit, aminek a legjobban örülne. A figyelmesség nem elég. Olyan legyen a meglepetés, aminek az ajándékozott fog örülni és nem nekünk tetszik.
Megajándékozni a másikat már akkor kezdődik, amikor rá gondolunk, és arra, hogy minek örülne.
A meghitten elővarázsolt bármi jó alaposan be legyen csomagolva. Díszszalag, celluxos körberagasztás az ünnepi csomagolópapíron (nem karácsonyról megmaradt hóemberes, bár angyalkás változata még csak-csak elmegy). A szalag és a papír harmonizáljon.
A papiros lehetőleg nem könnyen szakadó kivitelű legyen. A meglepetés azon túl, hogy meglepetés, érzékletesebb, ha egy kicsit meg kell küzdeni a göngyöleggel.
A másik tekintetét egy pillanatra se veszítsük el, a spontán felragyogó öröm lesz a viszont-ajándékunk. Ha azt a szempillantást elszalasztjuk, félmunkát végeztünk. Mosoly, nevetés, kacagás az igazi jutalom, ha a figyelmesség betalált.
Ha jól találtuk el, a figyelmesség szép ajándékká lép elő. Ha jól találtuk el, akkor jutalmat is kapunk érte. Vérmérséklet és jólneveltség kérdése.
Ezek után jöhet a pincér és a rövid tanakodás vele vagy nélküle, hogy milyen is legyen a kávé. Valentin-napra is kávé az kell, de az azt megédesítő nem éppen ott ül velünk szemben?
Egyáltalán, pazaroljunk-e értékes perceket azzal, hogy kávét iszogatunk, amikor folyamatosan őt is nézhetjük? Lehet, hogy szerelmesek vagyunk?
Van egy ‘B’ terv is, ne menjünk sehová és otthon készítsük el a kávét együtt olyannak, amilyennek mi akarjuk. A többi megy magától.
Valentin-napra is kávé
Comments
More posts